Kiderült a szomorú igazság: csúnyán lemaradt Európa, keményen fizethet érte Magyarország is
Az Európai Unió folyamatosan veszít versenyképességéből az Egyesült Államokkal és Kínával szemben, mivel nem fektet elegendő forrást a jövő technológiáiba, a meglévő tudását pedig képtelen hatékonyan gazdasági előnnyé kovácsolni. Az Európai Bizottság friss elemzései szerint a lemaradást a kutatások és a tőkepiac közötti gyenge kapcsolat, a belső piac szabályozási széttagoltsága, valamint a külső sokkokkal szembeni sebezhetőség okozza. Ez a helyzet a magyar gazdaságra is súlyos terheket ró, különösen a beruházások drasztikus visszaesése és az újabb energiaársokkok miatt.
A koronavírus-járvány óta az uniós gazdaság egyértelműen lassabban növekszik főbb versenytársainál, és ez a lemaradás már nem magyarázható csupán gazdasági ciklusokkal. Míg 2019 és 2025 között az EU gazdasága 7 százalékkal bővült, addig az amerikai 15, a kínai pedig mintegy 33 százalékkal nőtt. Mivel az európai és a kínai népességszám lényegében stagnált, a különbség egyértelműen a termelékenység hiányosságaiból fakad. Az elmúlt huszonöt évben az európai munkatermelékenység feleakkora mértékben javult, mint az amerikai.
A lemaradás egyik fő oka a kutatás-fejlesztési ráfordítások alacsony szintje. Az unió messze elmarad a több mint két évtizede kitűzött 3 százalékos céltól, hiszen 2024-re ez az arány csupán a GDP 2,24 százalékát érte el, miközben az Egyesült Államok és Japán 3,4 százalék felett jár, Dél-Korea pedig megközelíti az 5 százalékot. A jelenlegi tendenciák alapján a cél eléréséhez 2030-ig további 565 milliárd eurós befektetésre lenne szükség.
A problémát súlyosbítja a gazdaság szerkezete is, mert míg Amerikában a csúcstechnológia és a tudásintenzív szolgáltatások dominálnak, addig Európában a kutatások továbbra is a közepes technológiai színvonalú feldolgozóiparra összpontosulnak. Ez meglátszik a nemzetközi szabadalmak piacán is, ahol az EU részesedése az elmúlt bő két évtizedben a felére csökkent, miközben Kínáé megtízszereződött. Bár Európa a zöldipari technológiákban és a fejlett gyártásban még tartja magát, a mesterséges intelligencia, a fejlett félvezetők és a felhőalapú megoldások terén jelentős a hátránya.
A tőke hiánya önmagában nem indokolná a lassú fejlődést, hiszen az európai intézményi befektetők hatalmas, mintegy 12 ezer milliárd dolláros vagyont kezelnek. Ebből azonban alig jut kockázati tőkére, így a leginnovatívabb európai vállalatok finanszírozásának fele a kontinensen kívülről érkezik. Az induló vállalkozások nemzetközi terjeszkedését ráadásul a tagállami szabályozások sokfélesége és a szakemberhiány is hátráltatja. Egy európai startup emiatt sokkal lassabban tud globális szereplővé válni, mint egy amerikai.
A 2025-ös és 2026-os világgazdasági megrázkódtatások tovább mélyítették ezeket a strukturális gyengeségeket. Bár az amerikai vámok hatása 2025-ben összességében mérsékeltebb maradt a vártnál – sőt, Magyarország képes volt növelni amerikai exportját, ami a GDP-t is segítette –, Kína felől sokkal komolyabb nyomás érkezik. A gyenge belső kereslet miatt a kínai ipar áron alul árasztja el az európai piacot, ezért 2024-ben és 2025-ben is jelentősen nőtt a beáramló áruk volumene, miközben az árak folyamatosan csökkentek. Ez rövid távon ugyan kedvez a fogyasztóknak, de komoly veszélyt jelent a helyi termelőkre, miközben az európai cégek egyre inkább kiszorulnak a kínai piacról.
A növekvő globális bizonytalanság miatt a tagállamok harmadában visszaestek a beruházások, különösen a gépek és berendezések beszerzése terén. Ez a visszaesés a legrosszabbkor érte az uniót, amikor épp gyors technológiaváltásra lenne szükség. Magyarország azon hat ország közé tartozik, amelyet ez a beruházási sokk a leginkább sújtott.
A kelet-közép-európai régió az energiaárak ingadozásának is fokozottan kitett. A 2026-os közel-keleti konfliktus okozta olaj- és gázáremelkedés jelentős inflációs nyomást generált a térségben, mintegy fél-másfél százalékponttal megdobva az árakat. Ez a sokk egy olyan régiót ért, amelynek versenyképességét már a 2021–2023-as energiaválság is súlyosan meggyengítette.
Némi optimizmusra kizárólag a közös uniós beruházások, mint például a Helyreállítási Alap adhatnak okot. Az elemzések szerint a 650 milliárd eurós alap jelentősen, közel 900 milliárd euróval növelheti az uniós GDP-t az évtized végéig, aminek mintegy 40 százaléka a határokon átnyúló gazdasági hatásokból származik. Ebből a közvetett nyereségből olyan országok profitálnak a leginkább, mint Szlovákia, Szlovénia vagy Csehország.
Mindezek alapján az Európai Unió továbbra is a világ egyik vezető tudományos központja maradt, komoly pénzügyi tartalékokkal. A felzárkózáshoz és a lemaradás megállításához azonban elengedhetetlen, hogy lebontsák a belső piacot széttagoló szabályozásokat, és érdemben összekapcsolják a kutatás-fejlesztést a tőkepiacokkal, hogy az európai vállalatok végre valódi méretelőnyhöz juthassanak.
