Nem várt csapás érkezik a gáz- és olajpiacról: szívhatja a fogát rengeteg magyar család és cég
A 100 dollár feletti olajár, a megugró európai gázárak és a közel-keleti konfliktus újabb eszkalációja ismét előtérbe helyezte Európa energiabiztonságát. Magyarország számára jelenleg nem az olaj- vagy gázhiány jelenti a legnagyobb kockázatot, sokkal fontosabb kérdés, hogyan épülnek be a magasabb energiaárak a külkereskedelmi mérlegbe, az inflációba, a forint árfolyamába és a vállalatok költségeibe.
A jemeni harcok szeptemberi kiújulása ismét a Báb el-Mandeb-szorosra irányította a figyelmet. A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl közötti szűkület a világ egyik fontos tengeri kereskedelmi útvonala, a kockázatokat pedig növeli, hogy a Hormuzi-szoros hajóforgalma is jelentősen visszaesett. Magyarország energiaellátása ugyanakkor nem függ közvetlenül a Báb el-Mandebtől, az ország fosszilisenergia-importjában továbbra is meghatározó a vezetékes szállítás.
Az olaj globális piacon forog, így a közel-keleti szállítási útvonalak zavarai a világpiaci árakon, a fuvarozási és biztosítási költségeken keresztül akkor is megjelennek, ha a hozzánk érkező energiahordozók más útvonalon jutnak el az országba. A Brent ára szeptember közepén 108 dollár körül mozgott hordónként, az európai gázpiacon irányadó holland TTF jegyzése pedig megközelítette a 84 euró/MWh-t, ami egy hónap alatt mintegy 30 százalékos emelkedést jelent.
A magyar gáztárolók szeptember közepén 72,6 százalékos töltöttségen álltak, meghaladva a 68,7 százalékos uniós átlagot. A hazai gazdaság sebezhetősége ezért elsősorban nem az ellátásbiztonságban, hanem az energia árában keresendő. Magyarország energiaigényének jelentős részét importból fedezi, gazdasága pedig az uniós átlagnál jóval energiaintenzívebb.
A drágább olaj növeli a közlekedés, a logisztika és az ipari termelés költségeit, a magasabb gázár közvetlenül érinti az energiaigényes vállalatokat, és az áramárakra is hatással lehet. A GDP a második negyedévben éves alapon 1,7 százalékkal nőtt, az MNB júniusi prognózisa 2026-ra 2,0, 2027-re pedig 3,0 százalékos növekedéssel számolt, ám ez az előrejelzés a jelenleginél lényegesen alacsonyabb energiaárakból indult ki.
A magasabb energiaárak egyik első makrogazdasági hatása a külkereskedelmi mérlegben jelenhet meg. Az EUR/HUF szeptember közepén 365 körül mozgott. Eduard Kusala, az AKCENTA magyar piacért felelős értékesítési igazgatója szerint a magyar vállalatok számára a legfontosabb kockázat az energiaár és a devizaárfolyam együttes mozgása.
Az energiaárak az MNB mozgásterét is szűkíthetik. Az augusztusi infláció mindössze 1,3 százalék volt, a jegybank pedig 5,50 százalékra csökkentette az alapkamatot, a szeptemberi energiaár-emelkedés azonban még nem jelent meg a fogyasztói árakban. Ha a magasabb olaj- és gázárak tartósnak bizonyulnak, idővel növelhetik az inflációt, ami lassíthatja a kamatcsökkentési ciklust.
A kérdés ősszel különösen aktuális, hiszen számos magyar vállalat most készíti 2027-es üzleti tervét, ehhez pedig energiaárakkal, szállítási és finanszírozási költségekkel, valamint EUR/HUF és USD/HUF tervezési árfolyamokkal is számolniuk kell. A legnagyobb kitettség azoknál a cégeknél jelentkezhet, ahol egyszerre van jelen az energia- vagy nyersanyagár, a devizaárfolyam és a finanszírozás kockázata.
A jelenlegi helyzet egyelőre nem hasonlítható a 2022-es energiaválsághoz. A döntő tényező az lehet, mennyi ideig maradnak magasak az energiaárak. Egy rövid kiugrást a magyar gazdaság nagyobb következmények nélkül átvészelhet, ha azonban a 100 dollár feletti olaj és a jelenlegihez közeli európai gázár hónapokon át fennmarad, a hatás fokozatosan megjelenhet a külkereskedelmi mérlegben, az inflációban, a forint árfolyamában és a kamatokban, végül pedig a gazdasági növekedésben, illetve a vállalatok 2027-es költségvetésében is.
