Volt alternatívája a magánnyugdíjpénztárak elvételének: itt a titkos jegyzőkönyv, Orbánék lesöpörték a tiltakozásokat
A nemrég nyilvánosságra hozott 2010-es kormányülési jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az akkori kormány tudatos figyelemeltereléssel, a szakmai figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva döntött a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításáról. A dokumentumok rávilágítanak arra, hogy a kabinet az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése mellett még a gazdasági szükséghelyzet bevezetését is mérlegelte a lépés végrehajtása érdekében.
A 2010 őszén tartott zárt ülések iratai szerint a kormány szándékosan tartotta napirenden a végkielégítések körüli botrányt, hogy elterelje a figyelmet a magánnyugdíjpénztárak tervezett bekebelezéséről. Miután az Alkotmánybíróság október végén megsemmisítette a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadó bizonyos elemeit, a kabinet attól tartott, hogy a testület a nyugdíjvagyon átvételét is megakadályozhatja. Emiatt elvi alapként rögzítették, hogy a gazdasági kormányzás kérdéseiben az Alkotmánybíróságnak nem lehet hatásköre, a magánnyugdíjpénztári befizetések kapcsán pedig egyértelművé tették, hogy a járulékokról tilos népszavazást tartani.
A zárt ajtók mögött ennél is radikálisabb forgatókönyvek kerültek szóba. Navracsics Tibor akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter felvetette a „gazdasági szükséghelyzet” kihirdetésének lehetőségét, amellyel teljesen kizárhatták volna a törvények alkotmányossági kontrollját, ám ezt az ötletet végül elvetették.
A most megismert dokumentumokból egyértelművé vált, hogy a kormánynak lett volna érdemi alternatívája a rendszer felszámolásával szemben. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének akkori elnöke egy héttel a döntés előtt kifejtette, hogy a tisztán állami nyugdíjrendszer a demográfiai folyamatok miatt fenntarthatatlan, míg a magánpénztári rendszer hibái sokkal kisebb kockázatot jelentenek. A felügyeleti vezető a kétpilléres rendszer megőrzését és egy állami fenntartású magánnyugdíjpénztár létrehozását javasolta, amely élénkítette volna a piaci versenyt. Szakmai javaslatát azonban napok alatt lesöpörték az asztalról. Az iratokból nem derül ki, hogy készült-e egyáltalán hatástanulmány a modellről, vagy a költségvetési hiány azonnali betömésének kényszere miatt vetették el az ötletet.
A szakmai érvek helyett így a politikai kommunikáció került előtérbe. A kabinet november elején utasításba adta, hogy a felosztó-kirovó elnevezés helyett bevezetik a „munkafedezeti nyugdíjrendszer” fogalmát. A miniszterelnök kifejezett kérésére a nyugdíjpénzeket befogadó alap nevét is úgy választották meg, hogy az közvetlenül az államadósság csökkentésének politikai céljára utaljon. A lépés eredményeként végül több mint hárommillióan léptek vissza az állami rendszerbe, a felhalmozott vagyont pedig a jogszabályoknak megfelelően az államadósság csökkentésére és a nyugdíjreform kiadásaira fordították.
Visszatekintve az elmúlt tizenhat évre, mára egyértelműen látszik, hogy az a mintegy százezer tag, aki annak idején kitartott a magánnyugdíjpénztárak mellett, jól járt, hiszen egyéni számláikon a hozamoknak köszönhetően mára jelentős vagyon halmozódott fel.
