Gyászol a magyar operettvilág: elhunyt Hidvégi Miklós
Elhunyt Hidvégi Miklós színművész, rendező és producer, a hetvenes-nyolcvanas évek hazai operettjátszásának meghatározó alakja. A Budapesti Operettszínház egykori népszerű táncoskomikusának halálhírét az intézmény tudatta a nyilvánossággal.
Pályája során a klasszikus zenés darabok mellett musicalekben és prózai művekben is színpadra lépett, később pedig saját társulatot alapítva rendezőként alkotott maradandót.
A művész 1974-ben végzett operett-musical szakon, majd első szerződése a kecskeméti Katona József Színházhoz kötötte. Itt nemcsak énekesként, hanem prózai színészként is bizonyított, mások mellett a Figaro házassága címszerepében.
Ezt követően csatlakozott a Fővárosi Operettszínház társulatához, ahol kiváló humorának és mozgáskultúrájának köszönhetően hamar a táncoskomikusi szerepkör egyik legkiválóbb hazai képviselőjévé vált.
A közönség a magyar operettirodalom legnagyobb klasszikusaiban láthatta, ő volt a Csárdáskirálynő Bónija, a Marica grófnő Zsupánja és A cirkuszhercegnő Tonija. Sokoldalúságát mutatja, hogy a hagyományos operettek mellett zenés színházi repertoárja musicalekre is kiterjedt – a Hegedűs a háztetőn című darabban például Fegykát alakította –, emellett koreográfusként is kipróbálta magát.
Rendszeres résztvevője volt az Operettszínház gálaelőadásainak és külföldi vendégjátékainak, így komoly szerepet vállalt a műfaj nemzetközi népszerűsítésében.
A kilencvenes évek közepétől művészi tevékenysége új irányt vett. Saját magántársulatot hozott létre, amellyel már nemcsak előadóként, hanem producerként és rendezőként is formálta a színházi életet. Pályája későbbi szakaszában a békéscsabai Jókai Színházban is alkotott, ahol olyan nagyszabású klasszikusokat állított színpadra, mint A bajadér, a Bál a Savoyban, a Viktória vagy A mosoly országa.
A színház a magánéletét is végigkísérte, felesége az Operettszínház Kossuth-díjas művésze, Oszvald Marika volt, akitől egy lánya született, Krisztina.
Egykori teátruma személyes hangvételű üzenetben búcsúzott a művésztől, azt kívánva, hogy találja meg méltó helyét az égi társulatban.
