Értékalapú finanszírozás jöhet a magyar kórházakban
A magyar egészségügy átfogó szemléletváltás előtt áll: a mennyiségi elszámolást felválthatja az értékalapú, a gyógyulás eredményességéhez kötött finanszírozás. A vármegyei kórházi struktúra helyébe a regionális ellátásszervezés léphet, a tervek szerint 2027. január 1-jétől pedig független minőségellenőrzési hatóság is feláll.
A jövő évi költségvetésben 500 milliárd forintos ágazati többlettel számolnak. Mindezt az egészségügyi vezetés legutóbbi szakmai egyeztetésén jelentették be. A megbeszélésen elhangzott: a hazai ellátórendszer a gazdasági lehetőségeihez képest is alulteljesít.
Kiemelkedően rosszak a mutatók a daganatos megbetegedések, a szűréseken való részvétel, valamint az elkerülhető halálozások terén. Bár a kórházi ágyak száma nemzetközi összehasonlításban magas, az ellátás hatékonysága alacsony, amit a súlyos szakdolgozói hiány is nehezít.
A problémákat a finanszírozás puszta növelése önmagában nem oldja meg, de az 500 milliárd forintos többletforrás elengedhetetlen a fejlesztésekhez. Ennek részletei várhatóan még idén októberben nyilvánosságra kerülnek.
A legfontosabb változás az értékalapú finanszírozás bevezetése lesz. Az intézmények a jövőben nem kizárólag az elvégzett beavatkozások száma alapján részesülnek forrásokban, hanem az ellátás minősége és a betegek tényleges gyógyulása is befolyásolja a bevételeiket.
A várólisták rövidítése mellett alapvető elvárás lesz a korszerűbb műtéti eljárások alkalmazása és a gyorsabb rehabilitáció. A minőségi mutatókat teljesítő kórházak kezdetben öt-, majd egy-két éven belül tízszázalékos többletfinanszírozáshoz juthatnak.
A gyógyulási eredményeket – például egy műtétet követő hat hónap múlva – egy a kórházaktól független szervezet méri majd fel a betegek körében. A folyamat felügyeletére 2027. január 1-jétől egy brit mintára épülő minőségellenőrzési hatóság kezdi meg működését, amely a köz- és a magánellátást egyaránt felügyeli majd.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetője az intézmények jelenlegi elszigeteltségét, valamint az alapellátás, a szakrendelők és a kórházak közötti érdemi együttműködés hiányát nevezte a rendszer egyik legsúlyosabb problémájának. Ennek orvoslására norvég mintára regionális ellátásszervezési modellt alakítanak ki.
A betegellátást a jövőben nem a vármegyehatárokhoz igazítják, hanem nagyobb, egymillió–kétmillió lakost kiszolgáló térségekben hangolják össze. Ez a lépés a kórházi profilok ésszerűsítésével és bizonyos ellátások központosításával jár együtt.
Szakmailag indokolatlanná válhat például az évi kétszáznál kevesebb esetet ellátó szülészetek fenntartása, ám az átszervezés alapfeltétele a biztonságos betegszállítás és a szakmai kíséret garantálása.
A hálapénz kivezetése elengedhetetlen lépés volt, azonban a döntéshozók is elismerik, hogy hiányzik a helyére lépő, a jobb minőségű és nagyobb volumenű munkát ösztönző finanszírozási rendszer, mivel a jelenlegi fix bérezés nem kapcsolódik a teljesítményhez. Ennek áthidalására már vizsgálják az elszámolási szabályok átalakítását.
Szintén elengedhetetlen a betegutak tudatosabb szervezése, amellyel elkerülhetők lennének a terápiás következmény nélküli, felesleges laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok. A krónikus betegek ellátását az alapellátáshoz hoznák közelebb, míg az onkológiai kezeléseket regionális szintre szerveznék át.
Az egészségügyi kormányzat a magánszektorban már jól bevált betegmenedzseri rendszert a közellátásba is beemelné, elsősorban a hosszú várólistákkal küzdő területeken. A tervek szerint ezen átalakítások jogi és szervezeti alapjait még az idei év végéig megteremtik, így a jövő évtől már a várólisták rövidülésén és a betegek valós egészségnyereségén keresztül is mérhetővé válik a kormányzati intézkedések sikere.
