Riasztó kutatás: a magyarok 81 százaléka küzd mentális terhekkel, mégis magára marad a többség
A magyar felnőttek elsöprő többsége küzdött olyan lelki vagy mentális nehézséggel az elmúlt esztendőben, amely közvetlen hatással volt a mindennapjaira – derül ki egy friss nemzetközi felmérésből. Az eredmények szerint a stressz, a szorongás és az anyagi bizonytalanság népbetegséggé válása mellett az is komoly problémát jelent, hogy a lakosság döntő többsége teljesen magára marad a nehézségeivel, és nincs kivel megosztania azokat.
A nemzetközi Ipsos-Hedepy Mental Health felmérés 2026 szeptemberében hat közép- és kelet-európai országban – Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, Litvániában és Romániában – zajlott. Hazánkban 1010 fő, 18–70 év közötti megkérdezett bevonásával, online formában valósult meg a kutatás, amely nem, életkor és régió szerint reprezentatív a magyar lakosságra nézve.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a mindennapokat megnehezítő érzelmi terhek nem egyenlően oszlanak el a társadalomban: míg a lakosság 81 százalékának az életére rányomták a bélyegüket a problémák, a nők 84 százaléka és a fiatalabb korosztályok ennél is kitettebbek. A Z és az Y generáció körében 86 százalék ez az arány, a baby boomereknél viszont csak 68 százalék – utóbbiaknál ez inkább a mentális egészséghez való eltérő viszonyulást és a segítségkéréssel szembeni távolságtartást jelzi.
A nehézségek rangsorát a stressz vezeti 52 százalékkal, amelyet a pénzügyi aggodalmak 36 százalékkal, a szorongás 31 százalékkal és a munkahelyi nyomás 28 százalékkal követ. Összességében a válaszadók 67 százaléka számolt be belső érzelmi nehézségről, 57 százalékuk pedig egzisztenciális feszültséget tapasztalt. A nők e téren is túlterheltebbek: 73 százalékuk élt át közvetlenül mentális gondokat, és átlagosan 3,2 különböző problématerületet jelöltek meg a férfiak 2,6-os átlagával szemben.
A felmérés szomorú tanulsága, hogy a magyarok többsége teljesen magára marad ezekkel a terhekkel: a válaszadók 65 százaléka szeretett volna beszélni az érzéseiről az elmúlt évben, mégsem tette meg. A hallgatás hátterében nem a stigma áll, hiszen mindössze 11 százalék szégyelli a gondjait. A problémát a megtartó közegek hiánya jelenti: 24 százalék azért maradt csendben, mert egyszerűen nem volt kivel beszélnie, 17 százalék nem akart teher lenni, 16 százalék pedig nem tudta szavakba önteni az érzéseit.
A szakellátás terén sem a merev elutasítás magyarázza a távolságtartást, hiszen a lakosságnak mindössze 24 százaléka zárkózik el teljesen a terápiától. A valódi gátat az anyagiak jelentik: a terápia költsége 38 százalékban riasztja vissza az érintetteket, ami közel ötször gyakoribb, mint a szégyenérzet 8 százalékos aránya. Mindezt tovább tetézi a megfelelő szakember megtalálásának nehézsége, amelyet a válaszadók 62 százaléka jelölt meg.
A szakemberhiány és a magas árak miatt kialakult űrt egy meglepő trend kezdte betölteni: a magyarok 42 százaléka fordult már valamilyen mesterséges intelligencia-alapú eszközhöz érzelmi támogatásért vagy tanácsadásért. A jelenség mögött drámai generációs szakadék húzódik, ugyanis a Z generációs fiatalok 62 százaléka használja az AI-t lelki támaszként, míg a baby boomereknél ez csupán 22 százalék.
Bár a szakértők szerint az empátia és diagnosztikai képesség nélküli chatbotok komoly kockázatot hordoznak, ha a valódi pszichoterápia helyettesítőjeként használják őket, a kutatás rámutat a magyarok alapvető paradoxonára is: a technológiai kísérletezés ellenére a lakosság döntő többsége a hús-vér szakemberekhez és a személyes emberi kapcsolathoz ragaszkodik.
