Valódi krízis közeleg az olajpiacon: brutális áremelkedésre figyelmeztetnek a szakértők
Történelmi méretű, mintegy 40 dolláros szakadék alakult ki az olaj tőzsdei és fizikai piaci ára között, ami az elemzők szerint fenntarthatatlan. Míg a határidős piacokon 105–110 dollár körül mozog egy hordó ára, az azonnali piacon már 150 dollárt kérnek a nyersolajért.
A jelenlegi geopolitikai és piaci folyamatok alapján a legvalószínűbb forgatókönyv egy gyors és drasztikus tőzsdei áremelkedés, amellyel a határidős jegyzések utolérik a fizikai valóságot.
Normális körülmények között a tőzsdei határidős és a fizikai piaci ár közötti különbség mindössze néhány dollár. Még a 2022-es energiaválság idején is legfeljebb 8–12 dollárra nyílt ki az olló, így a jelenlegi 40 dolláros eltérés súlyos piaci anomáliának számít. A 150 dolláros spot ár egyértelműen jelzi, hogy a világpiacon már most hatalmas a hiány, a tőzsdei jegyzések pedig komoly fáziskésésben vannak.
A fizikai árak megugrása mögött több, egymást erősítő tényező áll. A közel-keleti konfliktusok miatt a biztosítók drasztikusan megemelték díjaikat, így az olajtankerek bérleti költsége a békeidőben megszokott szint negyvenszeresére ugrott. A hajók ráadásul hatalmas kockázatokat vállalva, kerülőutakon közlekednek. A megugró fuvarköltségek miatt már nem éri meg amerikai nyersolajat szállítani az ázsiai piacokra, ezért a japán és dél-koreai finomítók kénytelenek a közel-keleti és afrikai készletekért versengeni, ami tovább hajtja felfelé az árakat.
További nyomást jelent az európai helyzet. A Katarból és az Egyesült Arab Emírségekből érkező cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítmányai akadoznak, miközben a kontinens gáztárolói történelmi mélyponton vannak a fűtési szezon küszöbén. A gázhiány és a magas árak miatt számos ipari szereplő, valamint áramtermelő áll át fűtő- és gázolajra, ami jelentős többletkeresletet teremt.
Ezzel párhuzamosan a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is figyelmeztetett arra, hogy a kormányok eddig a stratégiai vésztartalékok felszabadításával tompították az ellátási problémákat, ám ezek a készletek világszerte vészesen apadnak, és naponta 2,7 millió hordóval csökkennek.
A tapasztalatok szerint az ilyen piaci feszültségek gyakran napok alatt lejátszódó, heves újraárazási hullámokkal oldódnak meg, amikor a tőzsdei jegyzések felzárkóznak a fizikai árakhoz. Ahhoz, hogy az azonnali ár csökkenjen a tőzsdei 110 dolláros szintre, csodaszámba menő világpolitikai fordulatokra lenne szükség, például a hajózás zavartalanná válására a Hormuzi-szorosban, a szállítási díjak feleződésére, újabb stratégiai készletek felszabadítására vagy a kínai import beszakadására. Ezekre azonban jelenleg semmi esély sem mutatkozik.
