Búzaszalmából készülhetnek a jövő ruhái – a H&M és a C&A is teszteli
A divatipar évente több mint 300 millió fát vág ki a szálak előállításához, miközben egyre több vállalat keres alternatív megoldásokat a faalapú nyersanyagok kiváltására. A mezőgazdasági melléktermékektől a sivatagi növényekig terjedő kísérletek a következő években akár ipari léptékűvé is válhatnak.
A Canopy nonprofit szervezet számításai szerint a divatipari farostkitermelés a világ biodiverzitás szempontjából leggazdagabb erdeit is veszélyezteti. A szervezet alapítója, Nicole Rycroft úgy véli, az erdőktől való függés csökkentése üzleti szempontból is indokolt, hiszen az európai és észak-amerikai erdőtüzek, valamint az uniós erdőirtásmentességi rendelet (EUDR) egyaránt drágítják az alapanyagot.
A liocell alapú szálak ugyan a viszkóznál környezetkímélőbb, zárt oldószeres eljárással készülnek, ám továbbra is faalapú cellulózt használnak fel.
A Canopy idén tette közzé egy búzaszalma alapú szálgyártási kísérlet eredményeit. Az indiai búzaszalmát a finn Chempolis dolgozta fel cellulózzá, amelyet Németországban fontak szálakká, majd Portugáliában alakítottak fonallá, végül a H&M és a C&A készíttetett belőle tesztruhákat. A C&A képviselője szerint nem tapasztaltak komolyabb minőségi problémákat, így a fő akadályt jelenleg a rendelkezésre álló mennyiség korlátai jelentik.
A Canopy elemzése rámutat arra, hogy a búzaszalma hosszú távon elérheti a faalapú liocell-lel való költségparitást, mivel a feldolgozás hatékonysága bizonyos fázisokban kedvezőbb.
Az ausztrál Nanollose mikrobiális technológiával, a kókuszvízgyártás hulladékából állít elő cellulózt, amelyből már sikeresen fontak fonalat ruhadarabokhoz. Emellett Kína és India már jelenleg is több millió tonna cellulózt állít elő mezőgazdasági melléktermékekből – köztük búza- és rizsszalmából, valamint cukornádrostból (bagasszból) – papír- és csomagolóanyag-gyártási célokra.
A Canopy célja, hogy 2033-ra 30 százalékkal csökkenjen a textil- és csomagolóiparban felhasznált farost mennyisége. A szervezet becslése szerint az ehhez szükséges, új generációs szálgyártási kapacitások kiépítése mintegy 78 milliárd dolláros infrastrukturális beruházást igényelne. Rycroft rámutatott, hogy az alapanyagok a klímavédelmi megoldások 30 százalékát adhatnák, miközben a hatásalapú befektetések kevesebb mint 3 százaléka irányul ebbe a szektorba.
A higiéniai papírtermékek gyártói közül a Kimberly-Clark tett jelentős lépést, amikor egy 250 millió dolláros fejlesztés eredményeként több mint 70 jelölt közül a heszperaloe nevű, száraz körülmények között is termeszthető, magas cellulóztartalmú növényt választotta ki. Az ebből készült papír a vállalat szerint teljesíti azokat a puhasági és tartóssági követelményeket, amelyeket korábban csak keményfa- és puhafarostok keverékével lehetett elérni. Arizonában már épül a kísérleti üzem, amelynek átadása jövőre várható, a kereskedelmi léptékű gyártás költségei ugyanakkor a fejlesztési összeg többszörösére rúghatnak.
A Global Canopy természetvédelmi szervezet üdvözölte ugyan az alternatív szálak fejlesztését, de hangsúlyozta, hogy a kísérleti projektek időigényesek, miközben az erdőkre nehezedő nyomás folyamatosan nő. Álláspontjuk szerint a vállalatoknak elsődlegesen a saját ellátási láncaikban kell kezelniük az erdőirtási kockázatokat – alapos kockázatelemzéssel, erdőirtásmentes, tanúsított beszerzésekkel, valamint a magas kockázatú beszállítók bevonásával.
