Rejtélyes tüdőgyulladásos haláleset egy szibériai pestiskutató intézetben
Meghalt egy szibériai pestiskutató intézet munkatársa, miután súlyos tüdőgyulladás alakult ki nála. Egyes sajtóbeszámolók szerint tüdőpestist kaphatott el, amikor a laboratóriumban eltört egy kémcső. Az orosz hatóságok tagadják a pestisfertőzést, és egyelőre ismeretlen eredetű tüdőgyulladásról beszélnek.
Adam Kucharski epidemiológus arra figyelmeztetett: a pestisnél is aggasztóbb lenne, ha egy eddig ismeretlen, tüdőgyulladást okozó fertőzés terjedne az emberek között. Bár erre jelenleg nincs bizonyíték, a bizonytalan helyzet felidézheti a koronavírus-járvány kezdetét, amikor még alig lehetett tudni, milyen kórokozó áll a szokatlan tüdőgyulladásos esetek mögött.
Ellentmondó információk a szibériai labor esetéről
Kucharski és munkatársai az elmúlt napokban az esetről megjelent információkat és állításokat vizsgálták. Elemzésük szerint az orosz sajtó a nemzetközi médiához képest feleakkora arányban említette a laboratóriumi eredet lehetőségét, a terepmunka során szerzett fertőzés feltételezésével viszont hasonló arányban foglalkozott. Olyan értesülések is megjelentek, amelyek szerint a betegséget kezdetben Covid–19-nek vélhették.
Az orosz egészségügyi hatóság hétfőn közölte, hogy nem pestisről van szó, és tagadta, hogy a kutatóintézetben veszélyes mikroorganizmusokkal kapcsolatos baleset történt volna. A Reuters keddi beszámolója szerint a hatóság azt is állítja, hogy sem az elhunytnál, sem a vele kapcsolatba került embereknél nem mutatták ki a pestis kórokozóját. A hivatalos magyarázatok ugyanakkor nem oszlatták el a kételyeket: eltussolásról szóló vádak is felmerültek, a maszkviselési előírásokról, az antibiotikumhiányról és az utazási korlátozásokról pedig eltérő hírek keringenek. Kucharski szerint egy feltételezett járvány kezdetén gyakori a találgatás és az egymásnak ellentmondó információ, ezért egyelőre korai biztos következtetéseket levonni.
A pestis ma is jelen van, de kezelhető
A pestist a Yersinia pestis nevű baktérium okozza; tüdőpestisről akkor beszélünk, amikor a fertőzés a tüdőt érinti. Ez különösen súlyos állapot lehet, amely kezelés nélkül gyorsan halálhoz vezethet, időben megkezdett antibiotikumos terápiával viszont gyógyítható. Kucharski szerint fontos különbség a Covid–19-hez képest, hogy a tüdőpestis jellemzően akkor terjed tovább, amikor a betegnek már egyértelmű tünetei vannak, ez pedig lehetőséget ad a fertőzöttek elkülönítésére és a kapcsolattartók felkutatására.
A betegség ugyanakkor ma sem tűnt el. A WHO szeptemberben közzétett jelentése szerint 2019 és 2025 között tíz országból összesen 3860 gyanús emberi pestisesetet jelentettek. Közülük hat ország számolt be igazolt fertőzésekről is; ezekből az országokból 423 halálesetet jelentettek. Az igazolt esetek túlnyomó többségét a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Madagaszkáron regisztrálták. A számok a WHO-nak bejelentett eseteket mutatják, nem a világ összes tényleges fertőzésének becslését.
Korábbi laborfertőzések és a késői felismerés veszélye
A szibériai eset kimenetelétől függetlenül a laboratóriumi balesetek kockázata valós. Kucharski két korábbi példát is felidézett: 2009-ben Chicagóban egy kutató laboratóriumban szerzett pestisfertőzés következtében halt meg, 2004-ben pedig Kínában kapcsolódott SARS-megbetegedéssorozat laboratóriumi fertőzésekhez. Ezek dokumentált esetek, de önmagukban nem bizonyítják a mostani oroszországi megbetegedés eredetét.
A veszélyes kórokozók felbukkanásához laboratóriumi baleset sem szükséges: állati populációkból is átkerülhetnek az emberre. Ilyenkor döntő kérdés, milyen gyorsan ismerik fel a fertőzést. Kucharski egy olyan, a Nature folyóiratban megjelent kutatásban is részt vett, amely Rory Gibb vezetésével 32 fertőző betegség több mint 58 ezer előfordulási, illetve járványkitörési eseményének adatait elemezte. Az eredmények szerint az egészségügyi intézményektől való távolság jelentősen befolyásolja, hogy egy kitörés bekerül-e a jelentésekbe: minden további órányi utazási idővel nagyjából harmadával csökkent a jelentés esélye. Ez nem azt jelenti, hogy a távolabbi településeken ennyivel ritkábbak a fertőzések, sokkal inkább arra utal, hogy a nehezebben elérhető ellátás miatt több megbetegedés maradhat észrevétlen.
