Fillérekből építettek csodakunyhót a szekszárdi gyerekek: működik az ősi magyar klímatrükk
Mezítláb tapossák a sarat, földet, vizet és pelyvát gyúrnak, majd ebből kunyhót építenek – nem régi falusi életképet látunk, hanem szekszárdi gyerekeket, akik egy több ezer éves építési technikát próbálnak ki.
A vályogépítésről már több ízben írtunk, amikor profi szakemberek próbálták a gyakorlatban is továbbéltetni ezt az ősi tudást. Most a Szekszárdi Waldorf Óvoda és Iskola mutatta meg egy videóban, hogyan lehet mindezt már a gyerekeknek is átadni.
A videón az látható, ahogy a gyerekek lábbal dagasztják az anyagot, majd tapasztják, formázzák, és a végén csodaszép kis kunyhó készül belőle. Itt lehet dagonyázni, tapicskolni, sarasnak lenni, közben pedig valami olyasmit megtanulni, amit régen még teljesen természetesen tudtak az emberek.
A videóhoz érkezett hozzászólások között egy nagymama is megosztotta emlékét: „Jó volt nézni a lábbal dagasztást. Úgy tapasztottak a gyerekek, mint én gyermekkoromban, pedig már nagyi korban vagyok.”
A régi építésű, vályogból készült parasztházak manapság is nagy népszerűségnek örvendenek. Megvásárlásuk gyakran nem kerül vagyonokba, esztétikusak, és környezetbarát építményeknek számítanak. Szakszerű felújítással a régebbi vályogházak is megmenthetők, a technika pedig ma is tartogat újdonságokat: Kecskeméten például már a világ első 3D-nyomtatott vályog szaunáját is elkészítették.
A vályog több ezer éves technika, amelynek egyik legfontosabb szabálya egyszerű: a vályogot szárazon kell tartani. Lénárt István vályogvető vándortanító korábban úgy fogalmazott: ha a vályogházak rendszeresen karban vannak tartva, korlátlan ideig állni fognak, évente azonban két meszelés nem árt. Hozzátette: a karban tartott vályogház olyan klímát tud biztosítani, amilyet semmi más – nappal nem engedi át a meleget, éjszaka pedig visszasugározza a hőt. Ha cementes réteggel bárhol lezárják, a fal nem tud tovább élni, ezért nem mindegy, ki milyen szakmai tudással áll neki a vályogházak felújításának.
