Kiderült Trump legújabb tervének legnagyobb hátulütője: saját fegyvereivel győzhetik le Amerikát?
Donald Trump és Hszi Csin-ping legutóbbi csúcstalálkozójának legmegdöbbentőbb utóélete az a felvetés volt, miszerint az Egyesült Államok fegyvereket adhatna el Kínának. Bár az elhangzottakat azóta amerikai részről árnyalták, maga a gondolat is súlyos geopolitikai és nemzetbiztonsági dilemmákat vet fel. A lehetséges ügylet rávilágít a csúcstechnológia védelmének nehézségeire, megkérdőjelezi Washington szövetségesei iránti elkötelezettségét, és teljesen bizonytalan helyzetbe sodorhatja Tajvant.
A diplomáciai bombát David Perdue, az Egyesült Államok pekingi nagykövete robbantotta fel, amikor egy interjúban elárulta, hogy Trump a csúcstalálkozón megkérdezte Hszit, akar-e amerikai fegyvereket vásárolni. Míg a kínai média lelkesen fogadta a hírt, az amerikai külügyminisztérium sietve leszögezte, hogy a szövetségi törvények tiltják a fegyvereladást Kínának. Maga Trump később úgy reagált, hogy a nagykövet valószínűleg Tajvannal keverte össze Kínát, bár hozzátette, lehet, hogy nem is lenne rossz ötlet egy ilyen ajánlat.
Bár a tranzakció megvalósulása a gyakorlatban valószínűtlen, érdemes belegondolni a következményekbe. Kínának szinte minden amerikai fegyverre szüksége lenne, de elsősorban nem azért, mert ne lennének saját, akár fejlett rendszerei. A valódi cél a technológiai megoldások megszerzése és visszafejtése lenne. Peking korábban is számos információhoz jutott hozzá illetéktelenül, és a sajtóértesülések szerint az első kínai ötödik generációs vadászgép, a J-20-as kifejlesztése is nagyrészt az amerikai F-35-ös ellopott adatain alapul.
Az amerikai haditechnológia féltése egyáltalán nem alaptalan, amit két, az F-35-ösökhöz kapcsolódó eset is jól mutat. Szaúd-Arábia a közelmúltban megállapodott 50 darab csúcskategóriás vadászgép megvásárlásáról mintegy 24,3 milliárd dollár értékben. Az amerikai hírszerzés és a kongresszus azonban komolyan aggódik, mivel az arab ország távközlési hálózatát olyan kínai cégek uralják, mint a Huawei, amelyek a gyanú szerint szorosan kötődnek a kínai hadsereghez. Washington attól tart, hogy az érzékeny adatok végül Pekingben landolnak. Emellett nemrég egy súlyos logisztikai hiba is borzolta a kedélyeket, amikor ausztráliai F-35-ös alkatrészek tévedésből a Kínához tartozó Hongkongba kerültek. Bár az ausztrál vezetés és a gyártó Lockheed Martin szerint az incidens alacsony kockázatú volt, az eset jól példázza az ellátási láncok sebezhetőségét.
Ezek alapján borítékolható, hogy az Egyesült Államokban hatalmas politikai ellenállásba ütközne bármiféle kínai fegyverüzlet, még akkor is, ha Tajvan kérdése nem létezne. A szigetország helyzete azonban a legkritikusabb tényező. Könnyen elképzelhető, hogy az üzletemberként gondolkodó Trump csupán tárgyalási alapnak használta a felvetést, esetleg egy Tajvannak szánt, egyelőre felfüggesztett 14 milliárd dolláros fegyvercsomagot akar beáldozni egy Kínával kötendő megállapodás oltárán. Ezzel a tranzakcionális megközelítéssel azonban Washington feladná a „stratégiai kétértelműség” évtizedes politikáját, amely eddig épp azzal tartotta vissza Kínát a támadástól, hogy nyitva hagyta az amerikai katonai beavatkozás lehetőségét.
Tajpej hivatalosan igyekszik megőrizni a hidegvérét, és folyamatosan hangsúlyozza az amerikai szövetség fontosságát, de a helyzet egyre nehezebb. Tajvan védelme szinte teljes egészében az amerikai technológiára épül, ráadásul jelenleg nincs más olyan nagyhatalom, amely képes és hajlandó lenne garantálni a sziget biztonságát. Az amerikai elnök meggondolatlan gesztusai – mint például amikor a kínai kommunistákat a második világháborús szövetségesekhez hasonlította – eddig csak Hszi Csin-ping pozícióját erősítették. Trump láthatóan hajlandó lenne akár a régi partnereket is háttérbe szorítani egy vélt diplomáciai sikerért, miközben az amerikai érdekek egyre inkább sérülnek a Távol-Keleten. A történet legabszurdabb, de a felvetésből logikusan következő forgatókönyve pedig az lenne, ha egy jövőbeli konfliktusban a két fél amerikai fegyverekkel vívna háborút egymás ellen.
