Új költségvetés: valóban árad pénz a nyugdíjasokhoz?
A 2027-re szóló költségvetési törvény tervezete számos új juttatást tartalmaz a nyugdíjasok és más ellátásban részesülők számára. A kormányzati szándék szerint kiemelt cél a nyugdíjasok, különösen a legszegényebb nyugdíjasok helyzetének javítása és stabilizálása.
Az új intézkedések között szerepel a minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelése, a 120 ezer és 146 ezer forint közötti sávban a kiegészítő nyugdíjemelés végrehajtása, a nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetése, az árvaellátás minimumának 60 ezer forintra növelése, az özvegyi nyugdíjak minimumának arányos emelése, a rokkantsági és rehabilitációs ellátások 10 százalékos emelése, az időskorúak járadékának megduplázása, valamint az ápolási díjak 50 százalékos növelése.
Ezek mellett a nyugdíjtörvénybe korábban beépített juttatások – az inflációs nyugdíjemelés, a 13. és a 14. havi nyugdíj, valamint a nők kedvezményes nyugdíja – szintén jelentős plusz terhelést okoznak a költségvetésben. A rokkantsági és rehabilitációs ellátások emelése az egészségügyi kasszát, az időskorúak járadékának és az ápolási díjaknak az emelése a szociális kasszát terheli, a többi ellátásra a nyugdíjkasszában kell fedezetet teremteni.
A minimálnyugdíj emelése és az ezzel összefüggő intézkedések költsége 123 milliárd forint, a nyugdíjas SZÉP-kártya első lépcsőjének költsége 76 milliárd forint, a 2027. januári 3,0 százalékos emelés költsége 210 milliárd forint, a 13. havi nyugdíjra 571,8 milliárd forintot, a 14. havi nyugdíj egyheti részletére 142,9 milliárd forintot terveznek. Az özvegyi nyugdíjak költsége 575,8 milliárd forint, az árvaellátásoké 54,6 milliárd forint. A plusz juttatások legalább egyharmada gyorsan vissza is áramlik az államkasszába a nyugdíjas vásárlások adótartalma révén.
A szociális hozzájárulási adó csökkentésének hatása továbbra is jelentős: a 2021-ben eredetileg 27 százalékos mértékben bevezetett adó 2022-től már csak 13 százalékos, ami kedvezőtlenül érinti a nyugdíjkassza bevételi oldalát. 2027-ben a nyugdíjkassza bevételeinek csak 41,54 százalékát adja a szocho, miközben 44,2 százalék a társadalombiztosítási járulék aránya. A két fő bevételi forrás mellett a jövő évi nyugdíjkassza 14 százalékát, több mint 1000 milliárd forintot egyéb forrásokból kell előteremteni.
A nyugdíjköltségvetés nagy abszolút tételei elfedik, hogy a GDP arányában a nyugdíjak finanszírozására 2027-ben is keveset költ a magyar állam. 2025-ben a nyugdíjkassza és a nominális GDP aránya 7,45 százalék volt, 2026-ban az eredetileg tervezett 7,32 százalék évközi módosítással 7,55 százalékra nőtt. 2027-ben a 7698,7 milliárd forintos nyugdíjkassza a 97 716,3 milliárd forintra tervezett nominális GDP-hez képest 7,88 százalékra nő, az öregségi nyugdíjakra fordítandó 6266,8 milliárd forint a GDP arányában 6,41 százalékra emelkedik.
A magyar nyugdíjrendszer fejnehéz, az állami nyugdíj teszi ki a nyugdíjaskori bevétel átlagosan 85 százalékát, miközben az öngondoskodás pillére gyenge, a munkáltatói nyugdíjpillér pedig teljesen hiányzik. A foglalkoztatói nyugdíjpillér megteremtésének szükségessége 2027-ben tovább erősödik, különösen mivel a szocho folyamatos csökkentése révén a munkáltatók egyre kisebb mértékben járulnak hozzá közvetlenül az állami nyugdíjrendszer fenntartásához.
A nyugdíjasok helyzetének érdemi javításához hosszabb távon három területre lenne szükség beavatkozásra: a relatív nyugdíjas elszegényedés lassítására, a nyugdíjas társadalom pénzügyi szétszakadásának megakadályozására, valamint a nyugdíjrendszer rugalmasságának erősítésére. A nyugdíjemelés inflációkövető elvének megváltoztatása – a reálkereset-növekedés egy részének beszámítása – mérsékelhetné a korábban megállapított nyugdíjak relatív vásárlóerejének csökkenését.
