Különleges növényhibridek bővíthetik a magyar kertek választékát
A természetben előfordul, hogy két különböző növényfaj kereszteződik egymással, és az utód mindkét szülő tulajdonságaiból örököl valamit. A növénynemesítők ezt a lehetőséget tudatosan is kihasználják, hogy nagyobb termésű, ellenállóbb, ízletesebb vagy könnyebben termeszthető növényeket hozzanak létre. Így született meg többek között a szedermálna, a josta és a tritikálé. Néhány ilyen hibrid mára a házikertek kedvelt növényévé vált, mások a nagyüzemi mezőgazdaságban bizonyítottak.
Hogyan születnek a növényhibridek?
A keresztezés során az egyik növény virágának bibéjére egy másik növény virágporát juttatják. Ha a két növény genetikailag kellően közel áll egymáshoz, a megtermékenyítés eredményeként olyan mag keletkezhet, amely mindkét szülő örökítőanyagát hordozza. A hibridek létrejöhetnek természetes úton, de mesterséges beporzással is előállíthatók. A nemesítők az utódok közül azokat választják ki, amelyek a legkedvezőbb tulajdonságokat mutatják. A folyamat gyakran több nemzedéken keresztül zajlik, és nem minden keresztezés sikeres. Fontos különbséget tenni a fajok közötti hibridek és az azonos faj különböző fajtáinak keresztezéséből származó F1 hibridek között.
Szedermálna, josta és tritikálé
A szedermálna a málna és különböző szederfajok keresztezéséből létrejött hibridek gyűjtőneve. Egyik legismertebb változata a loganberry, amelynek hosszúkás, sötétvörös termése a málna aromáját és a szeder savanykás karakterét egyesíti. A skóciai nemesítésű tayberry nagyméretű, megnyúlt bogyói lédúsak és erőteljes aromájúak. A szedermálnák előnye a különleges ízvilág és a nagy gyümölcsméret, hátrányuk, hogy terméseik többnyire puhák, ezért rosszul szállíthatók.
A josta a fekete ribiszke és a köszméte felhasználásával létrehozott összetett fajhibrid, amelyet Németországban több évtizeden át nemesítettek. Céljuk az volt, hogy a ribiszke aromás, vitaminokban gazdag terméseit a köszméte nagyobb gyümölcsméretével egyesítsék. Az eredmény erőteljes növekedésű, tüskétlen vagy majdnem tüskementes bokor lett, amely rendszerint nagyobb bogyókat terem a fekete ribiszkénél.
A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből létrehozott gabonanövény. Célja a búza jó termőképességének és a rozs alkalmazkodóképességének ötvözése volt. Számos fajtája gyengébb talajadottságok mellett is eredményesen termeszthető, elsősorban állati takarmányként hasznosítják, de emberi fogyasztásra is alkalmas.
További ismert hibridek
A szilva és a kajszibarack keresztezéséből született plumcot héja és húsa változatos színű lehet, íze gyakran édes, intenzíven aromás. További keresztezésekkel hozták létre a pluot és az aprium típusokat. A boysenberry összetettebb hibrid, nagyméretű, sötétbordó termése lédús, édes-savanykás és erősen aromás. A lavandin a keskenylevelű és a széleslevelű levendula természetes eredetű hibridje, amely rendszerint nagyobb termetű és több illóolajat ad, ezért ipari termesztésben elterjedt. A borsmenta a vízimenta és a fodormenta kereszteződéséből alakult ki, jelentős mentoltartalma miatt vált értékes gyógy- és fűszernövénnyé. A káposztarepce is fajok közötti kereszteződésből alakult ki, ősei a Brassica rapa és a vadkáposzta voltak.
A hibridek előnyei és hátrányai a kiskertben
A növényhibridek legnagyobb előnye, hogy egyesíthetik a szülőfajok kedvező tulajdonságait: nagyobb termést, különleges ízeket, jobb ellenálló képességet vagy nagyobb tűrőképességet. Az azonban tévhit, hogy minden hibrid automatikusan ellenállóbb vagy jobb termőképességű lenne a szülőknél. Egyes hibridek magjai terméketlenek, mások magoncai jelentősen eltérnek az anyanövénytől, ezért a szedermálnát, a jostát és a lavandint célszerű vegetatív módon szaporítani. A keresztezés nem azonos a géntechnológiai módosítással: a hagyományos hibridizáció során a növények természetes ivaros szaporodásának lehetőségeit használják ki.
