Kemény feltételekkel jöhet a magyar euró
A 2026 tavaszán megalakult új kormány határozottan támogatja az eurózónához való csatlakozást, és a maastrichti kritériumok 2030 körüli teljesítését tűzte ki célul. A politikai és piaci környezet jelenleg kedvezőnek tűnik: a lakosság mintegy 80 százaléka pártolja a belépést, a pénzpiacok pedig pozitívan fogadták az új irányvonalat.
A brüsszeli Bruegel kutatóintézet friss elemzése szerint azonban a formális feltételek teljesítése önmagában nem elegendő. Darvas Zsolt és Gene Frieda elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a statisztikai adatok elfedhetik a költségvetés rejtett gyengeségeit, a hitelpiaci túlfűtöttséget, a bérnyomást vagy a romló versenyképességet. Ha a felkészülés felemásra sikerül, az önálló kamat- és árfolyampolitika elvesztése nem a remélt stabilitást, hanem fájdalmas gazdasági alkalmazkodást és tartós versenyképességi hátrányt hozhat magával a valutaunión belül.
A fenntartható csatlakozás érdekében a kormánynak 2030-ra, legkésőbb 2033-ra 1–1,5 százalékos GDP-arányos szintre kell szorítania a költségvetési hiányt. Ez egyrészt az államadósság hiteles csökkentéséhez elengedhetetlen, másrészt ahhoz is szükséges, hogy a belépés után maradjon elegendő fiskális mozgástér az esetleges válságok kezelésére. A szakértők szerint az egyensúlyt nem fűnyíróelvszerű megszorításokkal, hanem a bevételek és kiadások átrendezésével kell elérni, emellett fokozatosan ki kell vezetni a piactorzító intézkedéseket.
A munkaerőpiacon is óvatosságra van szükség: ha a bérek növekedése tartósan meghaladja a termelékenység bővülését, az a fajlagos munkaerőköltség megugrásához vezet. A kutatóintézet ezért a többéves béralkuk gyakorlata helyett azt javasolja, hogy a minimálbért és a közszféra fizetéseit évente, szigorúan az exportágazatok teljesítményéhez és a termelékenységhez igazítva vizsgálják felül.
A Bruegel szakértői az euróbevezetést fix céldátumok helyett négy, jól mérhető szakaszra bontanák. A jelenleg is zajló első évben a kormánynak közös technikai útitervet kell kidolgoznia az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal, el kell fogadnia a szükséges jogállamisági és közbeszerzési reformokat, továbbá egy óvatos, 1 százalék körüli potenciális gazdasági növekedéssel számoló középtávú költségvetési tervet kell letennie az asztalra.
A legfontosabb az időzítés: a politikailag kényesebb kiigazító lépéseket már a kormányzás első tizenkét hónapjában meg kell indítani. Ha a gazdaság rendbetételét halogatják, a nehéz döntések a 2030-as választások előtti időszakra torlódhatnak össze, ami az egész folyamatot megakaszthatja. A végső menetrendet a reformok végrehajtási üteme diktálja: ha Magyarország az évtized végére készen áll az euró előszobájának számító ERM II árfolyamrendszerbe való belépésre, a közös valuta 2032-es bevezetése reális és megvalósítható cél.
