Csodás égi jelenség lesz látható Magyarországról: évente csak egyszer jön el ez a pillanat
Október 22-én hajnalban érdemes az eget kémlelni: ekkor tetőzik az Orionida meteorraj, amelynek tagjai a Halley-üstökös több száz vagy akár több ezer évvel ezelőtt hátrahagyott törmelékéből származnak.
A legtöbb hullócsillagot a hajnali órákban, különösen a Hold hajnali 2:35 körüli lenyugvása után lehet megpillantani. A megfigyeléshez nem kell távcső, viszont érdemes fényszennyezéstől távoli helyet választani, és kelet–délkelet felé, az Orion csillagkép környezetére, illetve az attól távolabbi égterületekre figyelni.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló szerint az Orionidák október 2. és november 7. között aktívak, maximumuk pedig október 21-ről 22-re, szerdáról csütörtökre virradó éjszakára esik. Ideális körülmények között óránként mintegy 20 meteor is feltűnhet, a ténylegesen megfigyelhető hullócsillagok száma azonban ennél rendszerint alacsonyabb.
Az idei maximum megfigyelését az éjszaka első felében a Hold erős fénye nehezíti: égi kísérőnk 78–80 százalékos megvilágítású lesz, és csak hajnali 2:35 körül nyugszik le. Ezt követően több mint két órán át kedvezőbb körülmények között figyelhetjük a meteorokat.
A raj radiánsa, vagyis az a pont, ahonnan a meteorok a földi megfigyelő számára látszólag kiindulnak, október 21-én körülbelül 21:35-kor kel fel. Hajnalra egyre magasabbra emelkedik, október 22-én hajnali 5 óra körül pedig már mintegy 59 fokkal lesz a látóhatár felett. Emiatt a hajnal előtti időszak különösen alkalmas a megfigyelésre.
A szakemberek szerint nem érdemes közvetlenül az Orion csillagképre szegezni a tekintetünket. A radiánstól távolabb feltűnő meteorok hosszabb fénycsíkot rajzolhatnak az égre, ezért célszerű az égbolt minél nagyobb részét áttekinteni. A legjobb eredményhez sötét, lehetőleg településektől távoli megfigyelőhelyet érdemes keresni, ahol a látóhatár nagy része szabad. A szemnek 20–30 percre is szüksége lehet ahhoz, hogy alkalmazkodjon a sötétséghez, ezért a türelem és a megfelelő, réteges öltözet is fontos.
Az Orionidák eredete a híres 1P/Halley-üstököshöz köthető. Amikor az üstökös a Nap közelébe kerül, felszíne felmelegszik, az illékony anyagok gáz formájában távoznak belőle, és magukkal ragadják a finom porszemcsék egy részét. A kiszabaduló részecskék az üstökös pályája mentén szétszóródnak, és hosszú időn keresztül a Nap körül keringenek. Amikor a Föld áthalad ezen a törmelékáramon, a részecskék nagy sebességgel belépnek a légkörbe, és fényjelenséget hoznak létre.
A Föld évente két alkalommal is keresztezi a Halley-üstökös törmelékáramát: októberben az Orionidák, május elején pedig az Éta Aquaridák meteorraját figyelhetjük meg. Magát a Halley-üstököst jóval ritkábban láthatjuk: Nap körüli pályájának megtételéhez körülbelül 76 évre van szüksége. Legutóbb 1986-ban járt a Nap közelében, következő visszatérése pedig 2061-ben várható.
Az Orionidák egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a rendkívüli sebességük. A raj tagjai másodpercenként körülbelül 66 kilométeres sebességgel lépnek be a Föld légkörébe, ami óránként csaknem 240 ezer kilométernek felel meg. Ezzel a meteorraj az egyik leggyorsabbak közé tartozik.
A fényjelenség kialakulása összetettebb annál, mint hogy egyszerűen elégő porszemcsékről beszéljünk. A nagy sebességgel érkező részecskék erősen felhevítik és gerjesztik az előttük lévő levegőt, miközben ionizált légköri csatorna alakul ki. A legtöbb Orionida csak néhány másodpercig látható, de a fényesebb példányok után a légkörben létrejött nyom is megmaradhat egy rövid ideig. A különösen fényes meteorokat, amelyek a Vénusznál is fényesebben ragyognak, tűzgömböknek nevezik.
A meteorrajok elnevezése általában ahhoz a csillagképhez igazodik, amelynek irányában a radiánsuk található. Az Orionidák esetében ez az Orion csillagkép, amelynek egyik jellegzetes csillaga, a Betelgeuze közelében található a raj látszólagos kiindulási pontja. A meteorok valójában közel párhuzamos pályákon érkeznek, a földi megfigyelő azonban a perspektíva miatt úgy látja, mintha egyetlen pontból futnának szét.
Bár a meteorraj maximuma október 21-ről 22-re virradó éjszakára esik, az Orionidák megfigyelésével nem kell egyetlen alkalomra szorítkozni. A raj november 7-ig aktív marad, így a maximum előtti és utáni éjszakákon is felvillanhatnak a tagjai.
