Búvárok segítik a horvát Adria barnaalgáinak megfigyelését
Egyre több helyen szorulnak vissza a horvát Adria sekély parti vizeiben a barnaalgák alkotta tengeri erdők, amelyek számos tengeri élőlény számára biztosítanak táplálékot, búvóhelyet és szaporodóhelyet. A zágrábi Rudjer Boskovic Intézet kutatói ezért rekreációs búvárokat is bevonnak az állományok megfigyelésébe.
Ljiljana Ivesa, az intézet tengeri kutatóközpontjának munkatársa szerint a kutatók nem tudják folyamatosan ellenőrizni az összes érintett partszakaszt, ezért szükségük van olyan búvárok segítségére, akik rendszeresen visszatérnek ugyanazokra a helyekre, és képesek felismerni, illetve dokumentálni a változásokat.
A barnaalgák sűrű állományai főként a sziklás tengerfenéken, jellemzően húsz-harminc méteres mélységig fordulnak elő. Különösen jelentősek a Cystoseira nemzetség fajai, amelyek sűrű, erdőszerű élőhelyeket hoznak létre. A legveszélyeztetettebbek a sekély parti területek.
A tengeri hőhullámok és a tartós felmelegedés megváltoztatják az algák növekedési és szaporodási feltételeit, a tengeri sünök elszaporodása pedig nagy területekről tüntetheti el a növényzetet. Az élőhelyeket a horgonyzás, a tengerfenék károsítása, az illegális halászat, a szennyezés és a szennyvíz tengerbe jutása is veszélyezteti.
Ivesa rámutatott, hogy valamivel nagyobb mélységben sok helyen még megmaradtak ezek az élőhelyek, a legsekélyebb, magas hőmérsékletnek, hullámzásnak és erős emberi terhelésnek kitett partszakaszokon azonban egyre látványosabb a visszaszorulásuk.
Egy tavalyi kutatásra hivatkozva az olaszországi velencei lagúnát említették példaként arra, milyen gyorsan visszaszorulhatnak az algák. Az endemikus Fucus virsoides barnaalga korábban legalább hetven kilométeres partszakaszon fordult elő, mára azonban mindössze két-három kilométeren maradt meg, vagyis elterjedési területe mintegy 97 százalékkal csökkent.
A horvát környezetvédelmi minisztérium szerint a barnaalga-állományok pusztulásának gazdasági következményei is lehetnek. Az ilyen élőhelyek eltűnése hatással lehet a halállományokra és a part menti halászatra, emellett csökkentheti a tengerpart turisztikai vonzerejét is, különösen a búvárkodás és más tengeri szabadidős tevékenységek szempontjából.
A Rudjer Boskovic Intézet az Isztria megyei Vrsar búvárklubjával együttműködve készítette fel a rekreációs búvárokat a barnaalgák elterjedésének és állapotának, valamint a halak, tengeri sünök és más élőlények jelenlétének megfigyelésére. A vizsgálatokat jellemzően egy és tíz méter közötti mélységben végzik.
Ivesa hangsúlyozta, hogy a búvárok nem a kutatókat helyettesítik, hanem helyismeretükkel és rendszeres jelenlétükkel segítik a munkájukat. Így hamarabb észlelhetők a változások, és hosszabb időn keresztül is nyomon követhető ugyanazon élőhelyek állapota.
A minisztérium tájékoztatása szerint Horvátországban a tengeri makroalgák elterjedése még nincs teljes körűen feltérképezve. A tervek szerint 2030-ig elkészülhet a horvát Adria teljes parti és tengeri élőhelytérképe, amely alapul szolgálhat a veszélyeztetett barnaalga-állományok védelméhez és helyreállításához.
