Vidéki turizmus: Baján is újra kell rakni az alapokat
Baja jó példa arra, hogy a vidéki turizmusban ma már nem elég, ha egy városnak erős adottságai vannak: a vízpart, a gasztronómia, a fesztiválok és a helyi történetek akkor válnak valódi vonzerővé, ha egymásra épülő élményként jelennek meg. A kihívás, hogy ezekből tartósan működő, közösen eladható turisztikai ajánlat épüljön egy egyre versengőbb piacon.
Országosan a júliusi adatok még stabilak voltak, augusztusra azonban megtört ez: a vendégszám 7,3, a vendégéjszakák száma 5,8 százalékkal esett vissza éves alapon, a bruttó árbevétel pedig folyó áron is 5,8 százalékkal maradt el az előző év augusztusitól. A külföldi vendégek száma minden turisztikai térségben csökkent, Budapesten 15, a Balatonnál 14 százalékkal.
A szállodák és a kisebb vidéki szálláshelyek közötti szakadék mélyül: a nagyobb szereplők jobban tartják magukat, a kisebb szolgáltatók visszaeséssel és növekvő terhekkel küzdenek. Baja ugyanennek a piacnak a része, ahol a belföldi vendégek árérzékenyek, a külföldi kereslet ingadozóbb, a kisebb szolgáltatók pedig sérülékenyebbek.
Schäfer Andrea, a Bajai Turisztikai Nonprofit Kft. vezetője szerint a pályázati forrásokból több fejlesztés is megvalósult, de önmagukban nem elegendők: egy beruházás csak akkor válik turisztikai értékké, ha működőképes, eladható termék épül köré. Baján 2015 körül indultak nagyobb beruházások: uniós pályázatból épült a turisztikai központ, a gyalogos-kerékpáros híd, a Nagy-Pandúr-szigeti kilátó, és beszereztek bérelhető kerékpárokat is. A szabadstrandhoz kapcsolódva készült a jachtkikötő és egy csúszkapálya, utóbbi azonban ma már nem működik: a kötelező fenntartási időszak lejárta után a szezonális működés, a képzett személyzet és a fenntartási költségek együtt nem tették gazdaságosan üzemeltethetővé.
A városnak erős adottságai vannak: vízpart, Petőfi-sziget, halászlé, Duna, Sugovica, fesztiválok, kerékpáros és vízi lehetőségek. Ezek mégsem állnak össze automatikusan több napos tartózkodást ösztönző turisztikai termékké. Ezt szolgálná a tavaly, a Halfőző Fesztivál hetében indított Baja kártya, amellyel a helyi szolgáltatók kedvezményeket vagy extra szolgáltatásokat adnak a vendégeknek.
A legnagyobb kihívás az együttműködés: sok szolgáltató úgy érzi, önmagában is van vendége, nincs szüksége közös ajánlatokra. A kártyához jelenleg mintegy 15 szolgáltató csatlakozott, ami a vezető becslése szerint az érintett körülbelül 20 százaléka. Magyarországon a TDM-ek gyakran nem a vállalkozók valódi összefogásából jöttek létre, hanem pályázati logika mentén, és sokszor az önkormányzattól várták a szervezet létrehozását és finanszírozását.
A számok sem kedvezők: a városban a látogatók száma az előző év augusztus 31-éhez képest 9 százalékkal csökkent, ezen belül a külföldi vendégeké 22, a belföldieké 5 százalékkal. A vendégéjszakák száma ugyanakkor csak 3 százalékkal esett vissza, ami arra utal, hogy aki eljött, valamivel tovább maradt. Az idei szezonban az időjárás és a vízhiány is visszavetette a keresletet: a vízparti élményre épülő desztinációknál az alacsony vízállás és a hőség együtt gyengíti a fő ígéretet.
A szálláshely-kínálat nem rossz, de nagyobb rendezvényeknél gyorsan előjönnek a korlátok: egy 100–120 fős konferenciánál alapelvárás, hogy a vendégek egy helyen szálljanak meg, étkezzenek és a rendezvény is ott legyen, ezt sok esetben nem lehet komplexen biztosítani. A Petőfi-szigeten korábban működött háromcsillagos szálloda 2005-ben bezárt; akkoriban holland buszos csoportok és német családok jártak vissza rendszeresen, nem a halászlé, hanem a nyugodt vízparti környezet miatt.
A Halfőző Fesztivál országosan ismert rendezvénnyé nőtte ki magát, a bajai halászlé 2015-ös hungarikum besorolása pedig erősítette a gasztronómiai identitást. A halászlé erős márka, de önmagában nem oldja meg a megközelíthetőség, az alacsony vízállás, a szolgáltatói együttműködés vagy a hiányzó kapacitások problémáját.
A szállodahajók ügye is tanulságos: a Dunán közlekedő hajók időnként megállnak Bajánál, de a város nem került be igazán a nagy hajós programokba. Mohácson a vámolás miatt kötelező a megállás, Kalocsa régóta bejáratott programelem; Bajának ebbe a kialakult rendszerbe kellene beilleszkednie. Az utasok teljes ellátással érkeznek, a helyi vendéglátás legfeljebb kóstolókban jelenhet meg, a kikötő nem városi tulajdonban van, így a kikötési bevétel sem itt jelenik meg.
Baja története nem arról szól, hogy nincsenek értékei: vannak, de ezekből nehéz fenntartható turisztikai gazdaságot építeni. A városnak erős gasztronómiai identitása, vízpartja, fesztiválja, szolgáltatói köre és működő turisztikai szervezete van, közben ott vannak a vidéki turizmus tipikus akadályai: a pályázati fejlesztések fenntarthatósági problémái, a gyenge együttműködési kultúra, a szezonális működés, az önkormányzati forráshiány, a nehéz megközelíthetőség, a klímahatások és a nem elég erős, csomagként eladható termék.
