Súlyos etikai dilemmával szembesülnek az iskolapszichológusok
Egyre összetettebb és súlyosabb problémákkal találkoznak az iskolapszichológusok a magyar iskolákban, miközben a szakemberhiány és a túlterheltség továbbra is komoly kihívást jelent. A gyerekek körében egyre gyakrabban jelennek meg a szorongásos problémák, az önsértés, a digitális világ okozta nehézségek és a kortársbántalmazás is.
Eppel-Pásztor Adrienn iskolapszichológus szerint az elmúlt évek egyik legnagyobb változása, hogy a szakma munkája láthatóbbá és fontosabbá vált, a státuszok jogszabályilag is tisztázottabbak lettek. A kérdés inkább az, hogy van-e elég szakember, és meg tudják-e úgy szervezni a munkát, hogy valóban ott adjanak támogatást, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Egy pszichológusra akár 1000 gyerek is juthat
Az UNICEF Magyarország és az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis közös kutatása szerint ezer felett van azon feladatellátási helyek száma, ahol nincs állandó szakember, és a legtöbb kolléga több tagintézmény között ingázik. Egy teljes állásban dolgozó pszichológus alá 1000 gyerek tartozik.
A szakember szerint a jogszabályi létszámnorma 500 fő tanulói létszám mellett fél álláshelyet határoz meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy 500 gyermek pszichológiai szükségleteit egy ember fél állásban optimálisan el tudja látni. Az iskolapszichológusok közel fele jelezte, hogy két éven belül pályamódosítást fontolgat, közülük is a fele kifejezetten az intézménypszichológusi területet hagyná el.
A kortársbántalmazás szinte mindenhol jelen van
Az általános iskolai pszichológusok 82 százaléka találkozik kortársbántalmazással. A szakember szerint ez a valóságban még ennél is magasabb arány lehet, mivel a bullying feltérképezése nehéz, az önbeszámolón alapuló adatok pedig módszertani torzításokat tartalmazhatnak.
Gyakran már nem is a megelőzésre, hanem azonnali beavatkozásra van szükség. A gyerekek sokszor nem is a bántalmazást nevezik meg problémaként, hanem testi tünetek, hangulatingadozás, csökkent önértékelés vagy romló jegyek formájában jelentkezik a nehézség.
A gyerekek gyakrabban kérnek segítséget, de a rendszer akadályokkal küzd
A szakember tapasztalata szerint a gyerekek nyitottabbak lettek a segítségkérésre, tavaly és idén is számtalan kamasz és kiskamasz fordult hozzá. Az iskolapszichológusok primer prevenciós és tanácsadási keretek között dolgoznak, hivatalosan 5–10 alkalommal találkoznak egy gyermekkel, nem terápiás, hanem tanácsadói vagy szupportív keretek között.
Ha klinikai szintű zavar merül fel – súlyos depresszió, anorexia, akut szuicid veszély vagy bántalmazás –, az iskolapszichológus feladata az ellátási lánc elindítása. A továbbküldés azonban gyakran akadályokba ütközik: a szülők számára nehezen megoldható az alkalmakra járás, vagy hónapokkal később tudják csak fogadni a családot. A család jellemzően hosszú várólistákkal, férőhelyhiányokkal és túlterhelt szakellátással találkozik.
A szakember szerint a legnagyobb veszélyeztető tényezők közé tartozik az információs túlterhelés, az állandó készenlét, az állandó online jelenlét, a valódi minőségi szabadidő és mozgás hiánya, a kapcsolati elszegényesedés és a kortárs kapcsolati problémák.
