Tehetetlenül zuhannak le az ukrán védelmi drónok, megállíthatatlan az új orosz fegyver
Oroszország a nyár folyamán a hatszorosára növelte a sugárhajtású drónok bevetését, miközben Ukrajna egyelőre nem talált hatékony ellenszert a támadások kivédésére. Az elfogódrónok júliusi tesztje ugyanis kudarcba fulladt, a gyors és olcsó megoldások pedig még fejlesztés alatt állnak.
Az ukrán katonai adatok szerint júniusban mintegy 450, augusztusban viszont már csaknem 2850 olyan drónt indítottak az orosz erők, amelyek sebessége 240 és 500 km/h között mozog. Ez gyökeres váltás a korábban tömegesen alkalmazott, iráni mintára épülő, 200 km/h alatti sebességű, dugattyús motoros Sahed drónokhoz képest. Az ukrán hírszerzés becslése szerint Oroszország havonta mintegy háromezer sugárhajtású drónt gyárt. Ezek egy része a deltaszárnyú Sahedekre emlékeztet, mások viszont inkább a cirkálórakétákra hasonlító hengeres törzzsel és kis szárnyakkal rendelkeznek.
Ukrajna 2022 óta fokozatosan fejlesztette ki az olcsó elfogódrónok hálózatát, amelyekkel a hagyományos Sahedek ellen mintegy 90 százalékos lelövési arányt ért el. A sugárhajtású drónok sebessége azonban már meghaladja ezeknek az eszközöknek a képességeit. Egy elfogódrón-egység parancsnoka, Borisz Dolina elmondta, hogy bizonyos típusokat manőverezés közben, amikor lelassulnak, még el lehet találni, ám Oroszország már olyan fedélzeti rendszereket telepít rájuk, amelyek érzékelik a közeledő veszélyt, és automatikusan felgyorsítják a drónt.
Júliusban az ukrán hadsereg nagyszabású tesztre hívta az elfogódrón-gyártókat az új generációs eszközök kipróbálására. Két, a gyakorlatot ismerő forrás szerint a teszt nem a tervek szerint alakult. A 400 km/h feletti sebességnél több elfogódrón is irányíthatatlanná vált, és a közeli mezőkbe meg erdőkbe csapódott. Makszim Zsorin, a 3. hadtest parancsnokhelyettese pénteken nyíltan elismerte a lemaradást, amikor kijelentette, hogy a sugárhajtású drónok terén teljesen átengedték a kezdeményezést az ellenségnek.
A támadások fő célpontja Kijev és környéke, ahová az összes drón csaknem egyötödét irányították, valamint az Odesszai terület, amely Ukrajna tengeri exportjának központja. Az ukrán légierő parancsnokhelyettese, Jurij Cserevasenko szerint egyes csapásokban a sugárhajtású drónok aránya már meghaladja a 70 százalékot. Az új eszközök egyik legfőbb veszélye, hogy operátorok irányítják őket, így repülés közben is képesek útvonalat és magasságot váltani. A szakértők úgy vélik, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat székházát a múlt héten ért találatot is kézi vezérléssel hajtották végre.
A legígéretesebb ellenszert az olcsó irányított rakéták új generációja jelentheti, amelyek tesztelése már folyamatban van. Ezzel párhuzamosan az elfogódrónok szemből történő támadására szolgáló rendszereken is dolgoznak, ami mesterséges intelligenciával vezérelt célzórendszert igényel – igaz, néhány sikeres, szemből végrehajtott elfogásra már volt példa. A GPS-zavaráson alapuló korábbi védelmi módszerek hatékonyságát ugyanakkor rontja, hogy az orosz drónok egy része már fejlett, 16 csatornás antennával készül, így nagymértékben ellenáll az elektronikai harc eszközeinek. Egyes fejlesztők, mint például a Fly Group Ukraine, olyan hálózatalapú megoldáson dolgoznak, amelyben több eszköz egyetlen rendszerként működve téveszti meg az ellenséges navigációt, és hamis koordinátákkal tereli el a drónokat a lakott területektől. Addig azonban nagyrészt a vadászgépekre hárul a védekezés terhe. Ezek ugyan elég gyorsak, ám a szűkös rakétakészletek miatt a pilóták egyre gyakrabban kénytelenek gépágyút használni, ami a levegőben történő ütközés veszélye miatt rendkívül kockázatos.
