Hatalmas válság Oroszországban: Munkaerőhiány és gazdasági torzulások
Oroszországon súlyos következményekkel járó válság ütötte fel a fejét, ami teljes munkaerőhiányhoz vezetett, ráadásul a bérek emelkedése sem járult hozzá a termelékenység javulásához. A háborús gazdaság következményeként a magánszektor forrásait jelentősen csökkentette a hadiipar, amely így drasztikusan megváltoztatta az orosz gazdaság összképét. Az elmúlt években a fizetések emelkedése látványos volt, azonban a termelékenység stagnált, ami egyfajta háborús „holland kórként” ismert gazdasági helyzethez vezetett.
A munkaerőpiac mostanra gyakorlatilag kiürült, a munkanélküliségi ráta történelmi mélypontra, 2%-ra csökkent. E mögött a munkaképes korú lakosság jelentős része vagy a frontra került, vagy a hadiiparban dolgozik. A vállalatok, ezáltal a gazdaság, egyre nehezebben bírják a fegyverkezési verseny következményeit, hiszen 2022 óta a bérek 5%-kal nőttek a termelékenység növekedésének mértékére vonatkozóan, ami a gazdaság torzulásához vezetett.
A toborzás és a katonai bérverseny hatásai
További nehézségeket jelentett a hadsereg folyamatos toborzása, amely havonta több mint tízezer embert von el a civil szektortól. A hadiiparban foglalkoztatottak száma jelentősen nőtt, 2021 vége óta több mint félmillióval emelkedett. Ennek következtében az átlagos havi bér közel 78%-kal, 101 ezer rubel fölé emelkedett. Bár ez statisztikailag szép előrelépést mutat, a hátterében nincs valós termelési növekedés.
A gazdasági bővülés mintegy stagnálásnak indult, növekedését főként a fegyvergyártás biztosította, míg számos egyéb ágazat termelése és beruházásai visszaestek. Az orosz jegybank emelkedő alapkamatokkal igyekszik a nyomás alatt tartani az inflációt, miközben a hatékonyabb vállalatok felé terelné a munkaerőt, de eddig korlátozott eredményeket tudtak elérni.
A katonai bérverseny következményei
A drámai béremelkedés a civil szektorban egyre csökkenti a katonai fizetések vonzerejét is. 2022-re egy szerződéses katona több mint négyszeresét kereste az országos átlagkeresetnek, míg ma már ez az arány körülbelül a duplájára csökkent. A helyzet kényszerítheti az államot a katonai zsold és belépési bónuszok további emelésére, ami újabb bérkorrekciókhoz vezethet a magánszektorban is.
A hadiipari kiadások rugalmassága és a civil ágazatokra gyakorolt hatásai a krónikus gazdasági nehézségek fenntartásához vezetnek, amelyek egy új holland kór sajátos verzióját teremtik meg. A katonai kiadások rövid távú jótékony hatása ellenére a hosszú távú következmények a legális erőforrásokat elvonják a polgári szektortól, végső soron pedig gyengítik az ágazatokat, amelyek nem részesülnek az állami támogatásokból.
