Kitálalt Cseh László a magyar úszósport rideg valóságáról: folyamatos szorongásban nőtt fel
Öt évvel visszavonulása után Cseh László világklasszis úszó őszintén beszélt a gyerekkori élsportolói lét nyomasztó stresszéről, az edzőtáborok szorongással teli légköréről, valamint arról, hogyan találta meg lelki békéjét és új hivatását villanyszerelőként.
Bár már öt esztendő telt el visszavonulása óta, Cseh László bevallása szerint még mindig nem sikerült teljesen elengednie az élsportolói életmódot. Visszatekintve ugyanakkor rávilágított a magyar úszósport árnyoldalaira is.
Elmondása alapján már 12–13 éves korukban hatalmas stressz nehezedett rájuk, hiszen a klubok és az edzők anyagi támogatása a gyerekek eredményeitől függött. Ez a nyomás szerinte rengeteg tehetséget őrölt fel a felnőttkor küszöbére érve.
Saját edzőtábori élményeit szorongással telinek írta le, ahol a versenyzők védekezésképpen sokszor csak viccelődve mertek beszélni a velük megesett rémtörténetekről, miközben úgy érezték, nincs kiút a helyzetből. Karrierje vége felé már inkább csak a megszokás tartotta a medencében, ám egy sikeres önismereti folyamatnak köszönhetően végül elégedetten és megbékélve tudta lezárni pályafutását.
A civil életbe való átlépés sem volt zökkenőmentes. A szülői elvárásoknak engedve a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdett tanulni műszaki menedzser, illetve mérnökinformatikus szakon, ám ezeket motiváció hiányában sosem fejezte be. Úgy érezte, a tanterv tele van a gyakorlatban haszontalan, pusztán a kreditszámot növelő tantárgyakkal – elmondása szerint intő jel volt számára, amikor menedzserhallgatóként statikai számításokat kellett végeznie.
Mindezt kiegészítve már ekkor biztos volt abban, hogy a hagyományos, irodai és folyamatos e-mailezéssel járó munkakörnyezet nem neki való. A valódi fordulópontot az úszópályafutás lezárása hozta el, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve belevágott egy villanyszerelői képzésbe, a kétkezi munka pedig meghozta számára a várt áttörést.
A gyakorlati tapasztalatok révén ma már sokkal jobban átlátja a szakmát, és úgy érzi, a villanyszerelés olyannyira felvillanyozza, hogy most már a villamosmérnöki tanulmányokhoz is lenne kedve, hiszen a gyakorlatban látja egy kapcsolótábla megtervezésének értelmét és logikáját.
A klasszikus irodai munkától való idegenkedése egyébként a személyiségjegyeiből is fakad. Bevallotta, hogy a mindennapi kapcsolattartás és az üzenetek megválaszolása a mai napig komoly nehézséget okoz számára. Hajlamos halogatni a válaszadást, és bár szeretné jobban ápolni az emberi kapcsolatait, ezen a téren még komoly kihívásokkal küzd.
