Rekordalacsony vízállás a Tiszán: évszázados leletek kerültek elő a mederből
A Tisza rendkívül alacsony vízállása ritka lehetőséget teremtett a régészeknek: olyan folyómeder-részeket is meg tudtak vizsgálni, amelyek korábban víz alatt voltak, és amelyeket eddig csak búvártechnikával lehetett elérni.
A Zagyva-torkolat előterében, az 1562-ben épített török kori híd két cölöpsora között ezért most először végezhettek szisztematikus műszeres kutatást. A munkát dr. Kertész Róbert régész vezetésével a Damjanich János Múzeum önkéntes fémkeresős csapata végezte. A szakemberek a szárazra került mederfelszínt vizsgálták át, és szinte mindenhol újabb szórványleletek kerültek elő.
A megtalált tárgyak helyét dokumentálták, illetve pontos koordinátákkal rögzítették, hiszen nemcsak maga a lelet, hanem az is fontos információ, hogy pontosan hol feküdt a folyómederben.
A helyszín különlegességét az adja, hogy a híd egykori faszerkezete évszázadokon keresztül akadályt jelentett a folyóban. A cölöpök között lerakódhatott a Tisza által sodort üledék, és azzal együtt különböző tárgyak is fennakadhattak. Olyan leletek is ide kerülhettek, amelyek annak idején közvetlenül a hídról estek a vízbe. A terület így valóságos üledékcsapdaként őrizhette meg több korszak emlékeit.
Mamutcsont és bronzkori fémedény is előkerült
A feltárás során több ezer év története rajzolódik ki egymás mellett. A legkorábbi leletek között fosszíliákat azonosítottak, köztük mamutcsontot, de vélhetően lóhoz és szarvasmarhához tartozó lábszárcsontok, állkapocsdarabok és fogak is előkerültek.
A régészek későbbi korszakokból is találtak tárgyakat: középkori és kora újkori leletek mellett török kori kerámiatöredékek, mázas cserépkályhadarabok, valamint egy bronzkori fémedény alja is napvilágra került.
Az önkéntesek állati csontok, edényfülek, fedők és kerámiaedények töredékei mellett régi fegyverekhez tartozó alkatrészeket, muskétagolyókat és töltényhüvelyeket is találtak.
A leletek között akadnak egészen különleges darabok is. Előkerült például egy csontból faragott, esztergályozott késnyél, a feltárás egyik leglátványosabb tárgya pedig egy egészben megmaradt, zöld mázas török kori tálka. A szakember szerint az edényt a 16–17. században használhatták, és az ilyen tálakból a török korban levest fogyasztottak. A tálka teljesen beágyazódott az üledékbe, így maradhatott meg ilyen állapotban.
A legfiatalabb előkerült tárgyak már egészen más korszakot képviselnek: horgászólmok és fémből készült műcsalik is voltak közöttük.
Egy eltűntnek hitt cölöpsor is előkerült
A mostani kutatás egy korábbi felfedezést is új megvilágításba helyezett. A rendkívül sekély víz miatt a szakemberek a folyó olyan részeire is eljuthattak, ahol korábban nem tudtak dolgozni. Bár a kutatáshoz búvárok is csatlakoztak, végül tényleges merülésre nem volt szükség: a megfelelő felszereléssel a folyó mélyebb részén is át lehetett gyalogolni. Ennek során azonosíthatóvá vált egy korábban eltűntnek hitt török kori cölöpsor is.
A Tisza medrét a hajózási útvonal mentén korábban kikotorták, ezért a régészeknek nem volt tudomásuk arról, hogy a történelmi híd maradványai még ott lehetnek a mederben.
A cölöpsor közelében egy mintegy 170 centiméter magas, négyágú vashorgonyt is találtak. A tárgy egykor nagyobb folyami járműhöz, akár uszályhoz tartozhatott. Mivel a híd egykori cölöpjeinek vonalában feküdt, felmerült, hogy a horgony annak idején fennakadhatott a régi hídszerkezet maradványain. Ezt azonban egyelőre nem sikerült bizonyítani.
A régészeti kutatás során előkerült tárgyak ezért nem egyszerűen önmagukban érdekesek. Elhelyezkedésük a híd egykori használatáról, illetve arról is információt adhat, hogyan változott az évszázadok során a Tisza medre. A leleteket a Damjanich János Múzeumba szállították, ahol megtisztítják, nyilvántartásba veszik és további vizsgálatoknak vetik alá őket. A pontos korukat és eredetüket ezek az elemzések határozhatják meg.
