Döbbenetes látvány fogadja a túrázókat a Mecsekben: fontos vízforrás száradt ki
Csontszáraz kövek, néhány apró vízfolt és hosszabb szakaszokon teljesen üres patakmeder fogadja mostanában a kirándulókat a pécsi Éger-völgyben. Az Éger-patak kiszáradásának hátterében a források elapadása és a tartós csapadékhiány állhat.
Az Éger-patak több szakaszán egyáltalán nem látszik víz, máshol csak kevés nedvesség és néhány apró vízfolt maradt a kövek között. A jelenség nem pusztán az elmúlt időszak kevés csapadékával magyarázható.
Bíró Gábor, a Mecsek Egyesület Forrásvédnök Osztályának elnöke szerint a patakot alapvetően a környék forrásai táplálják, ezek azonban jelenleg gyakorlatilag mind elapadtak. Az Éger-völgyben ugyan sok forrás található, most azonban ritka, hogy valamelyikük érdemi vízhozamot produkál.
Nem elég egy kiadós eső a patak újjáéledéséhez
A csapadék fontos szerepet játszik, de nem úgy, hogy az eső közvetlenül megtölti a patakot. A lehulló víznek először be kell szivárognia a talajba és a kőzetek közé, majd később a forrásokon keresztül kerülhet ismét a felszínre.
Ha hosszabb ideig kevés csapadék hullik, a felszín alatti vízkészletek sem kapnak elegendő utánpótlást. Emiatt egy-egy esőzés önmagában nem feltétlenül hoz azonnali változást a patak vízhozamában.
A szakember szerint száraz időszakokban a mecseki patakok időszakos vízfolyásként viselkedhetnek. Az Éger-patak mostani állapota tehát nem egy hirtelen kialakult, egyszeri jelenség.
Rendszeres mérések követik a Mecsek vízháztartását
A források vízhozamát a Mecsek Egyesület munkatársai rendszeresen mérik, így hosszabb távon is követhető, hogyan változik a hegység vízháztartása. A helyzeten elsősorban egy tartósabb csapadékos időszak segíthet, a forrásoknak ugyanis idő kell ahhoz, hogy a talajba és a kőzetekbe beszivárgó vízből ismét utánpótlást kapjanak.
A szakember szerint tíz évvel ezelőtt még jóval nagyobb eséllyel lehetett vízhez jutni egy mecseki túra során valamelyik forrásnál. A száraz nyarakon azonban egyre megszokottabbá válhat az Éger-patakéhoz hasonló látvány.
Országos vízhiány: a Duna és a Balaton is rekordközeli szinten
Hiába jött az eső, a magyar vizek nem tudtak fellélegezni: a hónapokon át tartó csapadékhiány, a forró nyár és az emiatt fokozódó párolgás a folyókon és tavakon is látványosan éreztette hatását. A Duna az év során történelmi léptékű kisvízszinteket produkált, a Tiszán is tartósan alacsony vízállásokat mértek, miközben a Velencei-tó vízminőségét már tavasszal komolyan próbára tette az alacsony vízszint.
Bár szeptemberben többfelé érkezett csapadék, ez messze nem volt elég ahhoz, hogy pótolja az elmúlt hónapokban felhalmozódott vízhiányt: a HungaroMet szeptember közepén még 150–200 milliméteres vízhiányt jelzett a talaj felső egy méterében az ország jelentős részén.
Október első napjaiban sem fordult még meg a helyzet, a Duna több szakaszán továbbra is rendkívül alacsony vízállásokat mértek. A Balaton vízszintje is mélyre került: szeptember végén 30 centiméter körül alakult, így már csak néhány centiméter választotta el a 2003-ban mért történelmi minimumtól.
A következő egy-másfél hétben ráadásul az átlagosnál lényegesen kevesebb csapadékra számíthatunk, ami az ország egyes területein tovább súlyosbíthatja a már most is tapasztalható aszályhelyzetet.
