Kiderült, miért nyávognak a macskák a gazdáiknak
A macskák hangos nyávogása nem csupán a frusztráció önkéntelen megnyilvánulása: egy új kutatás szerint a házikedvencek tudatosan használják a hangjukat arra, hogy gazdáikat valamilyen probléma megoldására késztessék.
A szakemberek régóta tudják, hogy a macskák egészen másként kommunikálnak az emberekkel, mint a fajtársaikkal. Míg egymás között ritkán adnak ki ilyen hangokat, és a kóbor egyedek is sokkal csendesebbek, a házimacskák előszeretettel és gyakran hangosan nyávognak a gazdáik közelében. A kutatók eddig is gyanították, hogy az állatok ezzel a módszerrel próbálják rávenni az embereket bizonyos feladatok – például az etetés, a simogatás vagy az ajtónyitás – elvégzésére, ám most kísérleti úton is bizonyították a jelenség célirányos jellegét.
A São Pauló-i Egyetem etológusai 38 olyan házimacskát vontak be a vizsgálatba, amelyek a gazdáik beszámolói alapján kifejezetten hangosak, ha ételről van szó. A kísérlet során az állatokat egy számukra megoldhatatlan feladat elé állították: a kedvenc jutalomfalatjukat egy lyukacsos műanyag dobozba zárták. A macskák így érezték a finomság illatát, és pontosan tudták, hogy a dobozban van, de emberi segítség nélkül képtelenek voltak hozzáférni.
A kutatók egyperces időszakokban figyelték meg az állatok reakcióit két különböző helyzetben: egyrészt amikor a gazda a szobában tartózkodott és figyelt rájuk, másrészt amikor a macskák teljesen egyedül maradtak a bezárt falattal. A különbség rendkívül látványos volt: emberi jelenlét mellett összesen 86 nyávogást rögzítettek, míg a magukra hagyott macskáknál csupán 20-at. A statisztikai elemzés alapján több mint tizenhatszor nagyobb volt a hangadás esélye akkor, ha egy ember is tartózkodott a helyiségben.
A hangjelzések mellett az állatok testbeszéde is árulkodó volt. Amikor a gazda jelen volt, a macskák nyávogás közben gyakran egyenesen rá néztek, vagy felváltva pillantottak az emberre és a jutalomfalatot rejtő dobozra, egyértelműen jelezve, hogy beavatkozást várnak. Amikor viszont egyedül voltak a szobában, sokkal több időt töltöttek mozdulatlanul, az ajtót bámulva.
Mindez arra utal, hogy a házikedvencek nem egyszerűen a tehetetlenségük miatt panaszkodtak, hanem a viselkedésüket ahhoz igazították, hogy elérhető-e a közelben valaki, aki segíthet nekik. Az Animal Behaviour című szaklapban megjelent tanulmány szerzői szerint a nyávogások döntő többsége egyértelműen a jelen lévő embernek szólt. Bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a macskák teljes tudatossággal mérik fel az emberi problémamegoldó képességet, azt bizonyítja, hogy a hangadásuk nem puszta érzelemnyilvánítás, hanem konkrét közönségnek szánt, célzott kommunikáció.
A kutatók ugyanakkor megjegyzik, hogy a vizsgálatot viszonylag kis mintán, kifejezetten beszédes egyedek bevonásával végezték, így az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók a csendesebb természetű macskákra.
