Egyiptom titokban telepített katonai erőket Szaúd-Arábiába
Egyiptom már hónapokkal a parlamenti felhatalmazás megszerzése előtt jelentős katonai erőt telepített Szaúd-Arábiába, hogy fellépjen a jemeni húszik támadásaival szemben. Míg a légi és tengeri egységek bevetése már zajlik, a kairói vezetésen belül komoly feszültséget okoz egy esetleges szárazföldi hadművelet terve, amelyet a hadsereg tábornokai történelmi okokból határozottan elutasítanak.
Badr Abdel-Ati külügyminiszter és névtelenséget kérő katonai források egyaránt megerősítették, hogy a csapatmozgások már jóval azelőtt megkezdődtek, hogy a törvényhozás zárt ajtók mögött jóváhagyta volna Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök októberi kérelmét. Bár az egyiptomi alkotmány szerint a külföldi harci bevetésekhez a parlament kétharmados többségének támogatása szükséges, a hadsereg már a szavazás előtt megindította a műveleteket.
A szaúdi királyságba egy századnyi Rafale vadászgépet, nyolc helikoptert és négy nehéz szállító repülőgépet vezényeltek. Ezzel párhuzamosan Egyiptom a saját keleti és déli határait is megerősítette, többek között Skyguard-Amoun légvédelmi rendszerekkel. A Vörös-tenger déli részére, a stratégiai fontosságú Báb el-Mandeb-szoros térségébe modern fregattokat és korvetteket irányítottak a hajózási útvonalak védelmére.
A katonai szerepvállalást a jemeni húszik szaúdi infrastruktúrát célzó, kiújuló rakéta- és dróncsapásai váltották ki. Szíszi elnök a határozott fellépést a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna biztonságának garantálásával, valamint a létfontosságú szaúdi gazdasági támogatás fenntartásával – köztük egy 5,3 milliárd dolláros jegybanki betét meghosszabbításával – indokolta.
A Nemzetvédelmi Tanácson és a katonai vezetésen belül ugyanakkor éles vita bontakozott ki a beavatkozás mértékéről. A hadsereg parancsnokai határozottan ellenzik egy észak-jemeni szárazföldi offenzíva megindítását. Álláspontjuk szerint a műveleteket szigorúan a húszik parancsnoki központjainak, indítóállásainak és légvédelmének légi, illetve tengeri úton történő meggyengítésére kell korlátozni.
A vezérkar többsége az ország rendkívül kedvezőtlen történelmi tapasztalatai miatt utasítja el a szárazföldi csapatok bevetését, ugyanis Gamal Abdel-Nasszer elnöksége alatt, az 1962 és 1970 közötti jemeni polgárháborúban több ezer egyiptomi katona vesztette életét. Bár egy nemzetközi koalíció részeként végső soron nem zárható ki az egyiptomi szárazföldi jelenlét – amennyiben a helyi erők önmagukban képtelenek lennének a feladat végrehajtására –, a katonai vezetők jelenleg mindent megtesznek ennek elkerülésére.
