Érik a vízkrízis? Sürgős változtatásra van szükség Magyarországon
A vízkészletek csökkenése, az elöregedő vízhálózatok és a klímaváltozás egyre sürgetőbb feladat elé állítják Magyarországot. A vízbiztonság javításához nem feltétlenül új találmányokra van szükség: a kutatók és mérnökök már számos megoldást ismernek a víz megtartására, a felszín alatti készletek pótlására és a tisztított szennyvíz újrahasznosítására.
Erről tanácskoztak október 8-án a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség konferenciájának résztvevői a budapesti HUNGEXPÓN, az ENVIRONTEC környezetipari kiállításhoz kapcsolódva.
Nőtt a lakossági aggodalom
Dr. Kovács Károly, a szövetség elnöke a megnyitón a társadalmi hozzáállás változására hívta fel a figyelmet. A 2020-as és 2026-os felmérések szerint nőtt az aggodalom a vízmennyiség csökkenése és az elöregedő vezetékek miatt. A vízhálózatok felújításának támogatottsága 85,7 százalékról 92 százalékra emelkedett, a költségek megosztásának lehetősége mellett is.
A víz a föld alatt is megtartható
Mádlné dr. Szőnyi Judit, az ELTE kutatója a felszín alatti vízkészletek tudatos utánpótlásának lehetőségeit mutatta be: a megfelelő vízföldtani adottságok mellett beszivárogtató medencékkel juttatható víz a felszín alatti rétegekbe, ahonnan később akár ki is termelhető. A módszer jelentősége túlmutat a víztároláson, a pótlás hatása távolabbi, vízhiányos élőhelyeknél is jelentkezhet.
Az első kerekasztal résztvevői az összehangolt vízgazdálkodás fontosságát hangsúlyozták. Sipos Katalin, az Energiaügyi Minisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára a természetvédelem és a vízügyi szakma közötti párbeszéd erősítését szorgalmazta. Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója a helyi csapadékvíz-hasznosítást segítő ösztönzők jelentőségét vetette fel. A beszélgetésben az is elhangzott: a vízmegtartást takarékosabb felhasználással kell összekapcsolni.
Növekvő ipari és lakossági igények Debrecenben
Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű vezérigazgatója a növekvő ipari és lakossági vízigény kihívásait ismertette. A bemutatott tervek szerint az ipari fejlesztések napi 11 150 köbméter többletvizet igényelhetnek, a városi igények növekedésével együtt pedig a tervezett többletigény 21 150 köbméter lehet naponta. A vízellátás nem egyszerű kapacitásszámítás: a kutak, a szivattyúk és a hálózat állapota egyaránt meghatározza, mennyi víz áll rendelkezésre. A hálózati veszteségek csökkentése is fontos, mert az elfolyó vízzel a kitermelésére és továbbítására fordított energia és pénz is kárba vész. Debrecenben ezért a vízbázisok és a közműhálózat fejlesztése mellett a tovább tisztított szennyvíz ipari hasznosításával is számolnak.
A szennyvíz nem feltétlenül hulladék
Dr. Clement Adrienne, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembere arra mutatott rá, hogy a megfelelően kezelt szennyvíz ipari, öntözési és egyes mezőgazdasági célokra is felhasználható. A lehetőségek azonban szigorú vízminőségi feltételekhez kötöttek, különösen fontos a mikroszennyezők kezelése, az ellenőrzés és a kockázatok értékelése.
Az esővíz-hasznosítás közösségi érdek
Egy 140 négyzetméteres tetőről évente akár 70-100 ezer liter esővíz gyűjthető össze, amely megfelelő rendszerrel öntözésre, WC-öblítésre vagy mosásra is használható – mondta Dienes György mérnök, a Hydro-King Kft. ügyvezetője. A szakember szerint az esővíz helyben tartása a csatornahálózat terhelését is mérsékelheti. Százezer háztartás évi 50 köbméteres hasznosítása összesen 5 millió köbmétert jelentene. A technológia már rendelkezésre áll, elterjedéséhez azonban lakossági szemléletformálásra, megfelelő szabályozásra és állami, önkormányzati ösztönzőkre van szükség.
Ki fizeti a vízbiztonságot?
Holczinger Norbert, a Magyar Nemzeti Bank szakembere a vízhiány és a sérülékeny infrastruktúra gazdasági kockázatait vizsgálta, Baloghné Gaál Zsófia pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízügyi létesítményeket a jövő szélsőséges időjárási viszonyaira is fel kell készíteni. A konferencián a víz árának kérdése is felmerült. A hálózatok felújítása, a vízmegtartás és az újrahasznosítás beruházásokat igényel. Hogyan osszák meg ezek költségeit a fogyasztók, az állam és más finanszírozók között? Hogyan lehet egyszerre fenntartható a szolgáltatás és megfizethető a víz? A szakmai megoldások elterjedése ezekre a kérdésekre adott válaszoktól is függ.
Vízkrízis helyett vízforradalom?
A klímaváltozás és a vízkészletekre nehezedő nyomás miatt a korábbi, elsősorban vízelvezetésre épülő szemléletet meg kell változtatni, és a víz megtartására, a készletek pótlására és a tudatosabb felhasználásra kell helyezni a hangsúlyt. Számos tudományosan megalapozott, műszakilag megvalósítható megoldás áll rendelkezésre. A következő lépés az összehangolt stratégia, a megfelelő szabályozás és finanszírozás megteremtése, valamint a szakemberek, a döntéshozók és a társadalom összefogása.
