Megszólalt a WHO a szibériai tüdőpestisről: nem fenyeget újabb világjárvány
Egy 28 éves laboráns, Darja Sipilova hunyt el október elején az irkutszki Pestisellenes Intézet munkatársaként, ismeretlen eredetű tüdőgyulladásban, miután feltehetően kapcsolatba került a pestisbaktériummal. A meg nem erősített hírek szerint a fertőzést egy laboratóriumban eltört kémcső vagy egy burjátföldi terepgyakorlat okozhatta, ahol a kór a vadon élő állatok körében máig jelen van. Az orosz hatóságok elővigyázatosságból közel kétszáz embert különítettek el, a hivatalos vizsgálatok még tartanak.
A pestisnek három ismert formája létezik: a bubópestis, a tüdőpestis és a szeptikémiás, vagyis véráram-pestis. Míg a leggyakoribb bubópestist fertőzött bolhák terjesztik, addig a tüdőpestis köhögéssel és tüsszentéssel, cseppfertőzéssel terjed emberről emberre. Ez a változat kezelés nélkül szinte mindig halálos, a lappangási idő pedig akár 24 óra is lehet.
A koronavírustól eltérően ugyanakkor a tüdőpestis csak azután fertőz, hogy a súlyos tünetek már jelentkeztek, így a betegeket gyakorlatilag azonnal fel lehet ismerni és el lehet különíteni, még mielőtt továbbadnák a kórokozót.
Az Egészségügyi Világszervezet tájékoztatása szerint a szibériai eset kapcsán valamennyi kontaktot azonosították és megfigyelés alatt tartják, jelenleg pedig senki sem mutatja a betegség jeleit.
A középkorban pusztító, Európa lakosságának jelentős részét kiirtó fekete halállal ellentétben a mai higiéniai viszonyok és az orvostudomány már gátat szabnak a terjedésnek. A fertőzés ma már egyszerű, széles körben elérhető antibiotikumokkal gyógyítható. Piero Olliaro, az Oxfordi Egyetem professzora egy 2025-ben publikált madagaszkári klinikai vizsgálatban bizonyította, hogy a megfelelő antibiotikumok – például a szájon át szedhető ciprofloxacin – több mint 90 százalékos hatékonysággal gyógyítják a betegséget. Még abban a maroknyi esetben is, amikor a fertőzés tüdőpestissé súlyosbodott, a betegek 85 százaléka felépült a gyors kezelésnek köszönhetően.
A laboratóriumi környezetből kiinduló fertőzés önmagában is rendkívül ritka. A magas biztonsági fokozatú laborokban a kutatók teljes védőfelszerelést viselnek, a mintákat pedig kizárólag speciális, negatív nyomású fülkékben kezelik, így egy esetlegesen eltörő kémcső sem jelent közvetlen veszélyt a dolgozókra.
A WHO kockázatértékelése szerint a járványveszély Irkutszkban csupán mérsékelt, Oroszország egészére nézve alacsony, az európai régióban pedig kifejezetten elhanyagolható.
A pestis ugyanakkor nem csupán történelmi emlék: a kórokozó ma is jelen van a rágcsálópopulációkban Afrikában, Ázsiában és az amerikai kontinensen. Évente történnek emberi megbetegedések – még az Egyesült Államokban is átlagosan hét esetet regisztrálnak –, és időnként komolyabb helyi kitörések is előfordulnak, mint amilyen a több mint kétezer fertőzöttel járó, 2017-es madagaszkári járvány volt. Bár a betegség a modern körülmények között már nem képes globális pandémiát okozni, a helyi megbetegedések miatt továbbra is fontos a szűrés, a megelőzés és az esetek gyors kezelése.
