Gyakorlatilag elfogytak az orvosok Magyarországon: ezer fölött a betöltetlen körzetek száma
Egyre súlyosabb a háziorvoshiány Magyarországon, miután már több mint ezer praxis áll üresen, ami mintegy 1,4 millió embert érint. A szakma elöregedése, az alacsonyabb bérek és a túlterheltség miatt a fiatal orvosok nem választják ezt a pályát, a helyettesítésekkel fenntartott alapellátás pedig az ellátás minőségének romlásához vezet, miközben az egész egészségügyi rendszert túlterheli.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy többéves növekedési trend tört meg, amikor 2025-re 2,3 százalékkal, 42 ezer köré csökkent az aktív orvosok száma a megelőző évhez képest. Bár ez az arány önmagában nem tűnik drámainak, a háziorvosi rendszerben kritikus a helyzet. Jelenleg mintegy 1400 hetven év feletti háziorvos dolgozik az országban, miközben a negyven év alattiak száma alig éri el a négyszázat. Nem meglepő, hogy a betöltetlen körzetek száma 2019 óta a két és félszeresére nőtt. A probléma ráadásul tartós, hiszen a gazdátlan praxisok csaknem háromnegyede több mint két éve, míg több mint harmada legalább öt éve üres.
A hiány földrajzilag is egyre kiterjedtebb. A helyzet Nógrád, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a legsúlyosabb, ahol nagyjából minden negyedik körzetben nincs állandó orvos. Az üres praxisok problémája ugyanakkor már rég nem csak a kistelepüléseket érinti, hiszen Budapesten is egyre több a tartósan ellátatlan terület, és jelenleg minden nyolcadik fővárosi körzet betöltetlen. Ennek egyik fő oka a kötelező háziorvosi ügyeleti rendszer közelmúltbeli budapesti bevezetése volt, amelyet sok idősebb vagy családtervezés előtt álló orvos nem vállalt. A fővárosban emellett a magánegészségügy elszívó hatása és a magas megélhetési költségek is nehezítik az utánpótlást.
A Magyar Orvosi Kamara szerint a fiatalok távolmaradásának egyértelmű gazdasági és szakmai okai vannak. A háziorvosi bértábla átlagosan 300 ezer forinttal marad el a kórházi szakorvosokétól. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a teljes bértámogatást sok esetben csak a szoros praxisközösségekben dolgozók kapják meg, enélkül pedig csak a támogatás töredékével számolhatnak. A gyógyítás mellett az orvosokra háruló jelentős adminisztratív és vállalkozási terhek – így például a rendelők fenntartása vagy a szakdolgozók pótlása – szintén elriasztják a pályakezdőket. A fiatalok ma már kiszámítható életpályát, modern felszerelést és valódi csapatmunkát várnak el, az egyszeri letelepedési támogatások pedig önmagukban már nem nyújtanak elegendő motivációt.
A hálapénz kivezetése és a béremelések ellenére továbbra is 5-10 százalékos az orvoshiány Magyarországon. A szakemberhiányt súlyosbítja a rendszer rendkívül kedvezőtlen korfája. Az állandó orvos nélküli településeken a betegeket helyettesítéssel látják el. Bár hivatalosan senki sem marad ellátatlanul, a megnövekedett betegszám miatt a helyettesítő orvosok túlterheltté válnak, ami óhatatlanul a figyelem és az ellátás minőségének romlásához vezet. Ha a háziorvos mint a rendszer kapuőre kiesik, elmaradnak a krónikus betegek szűrései és folyamatos gondozása. A páciensek így sok esetben súlyosabb, akut tünetekkel közvetlenül a kórházakat és a sürgősségi osztályokat terhelik olyan problémákkal is, amelyeket a helyi alapellátásban idejében meg lehetett volna oldani.
