Átalakuló agrártámogatások: a vízmegtartás lesz a jövő
A magyar mezőgazdaság és vízgazdálkodás gyökeres szemléletváltás előtt áll a klímaváltozás és a piaci nehézségek hatására – hangzott el egy szakmai rendezvényen. Az ágazat szakértői szerint a jövő a nyersanyagtermelés helyett a helyi élelmiszer-előállításé, a vizek gyors elvezetése helyett pedig a tájban történő megtartásáé. Ezt 2026-tól új kormányzati akcióterv és a rugalmasabbá váló uniós agrártámogatások is ösztönzik.
Elekes Balázs, a Goldkern Kft. cégvezetője szerint eljött a közös cselekvés ideje. Az ágazatnak egyszerre kell megküzdenie a klímaváltozással, az időjárási szélsőségekkel, a piacok átalakulásával, a háborús konfliktusok következményeivel, a kiszámíthatatlan ármozgásokkal, a növekvő termelési költségekkel, valamint a termésátlagok és terményárak csökkenésével. A változás részben kényszerből már elindult: átalakult a vetésszerkezet, változott a talajművelés, visszaesett az inputintenzitás.
A szakember felidézte, hogy az 1990-es évektől a 2000-es évek elejéig jelentős volt az alternatív növények termeltetése Magyarországon, előre rögzített árakkal és egyeztetett piaci mennyiségekkel. Ez az EU-csatlakozás óta szinte teljesen eltűnt a piac átalakulása, a szigorodó jogszabályok, a nehézkes támogatási struktúra és a feldolgozóipar hiánya miatt. Elekes Balázs szerint a lenmag, a szárazborsó és a cirok lehetne a három slágernövény, ha lenne hazai piacuk.
Vőneki Péter, a TERVÍZ Bt. mérnöke elmondta, hogy feladataik közé tartozik a települési víziközmű-hálózatok tervezése, a csapadékvíz-hálózatok tervezése, a tájépítéshez és vasútfejlesztéshez kapcsolódó vízépítési feladatok, valamint az öntözőrendszerek tervezése. Tamás Péter, a cég szakértője szerint egy beruházás sorsa már a tervezés fázisában eldől, ezért fontosak a helyzetfelmérések, a műszaki-gazdasági elemzés, a jogszabályi előírások ellenőrzése, a pénzügyi modellezés és a kivitelezés ütemezése. Kiemelte: amíg korábban a lehulló csapadék minél gyorsabb elvezetése volt a cél, ma már a vizek megtartásán van a hangsúly.
Ereifej Laurice, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium Természetalapú Megoldásokért Felelős Főosztályának vezetője elmondta, hogy az 1265/2026. (VIII.25.) Kormányhatározat rendelkezett az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv létrehozásáról. A dokumentum jelenleg munkaanyag, de heteken belül sor kerülhet az akcióterv társadalmasítására. Az idei rendkívüli szárazság kapcsán kiemelte, hogy a vízhiány már a nemzetgazdaság egészét terhelte, nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ipart és a turizmust is. Megoldási irányként a táj szivacsfunkciójának erősítését, a csapadék helyben tartását, a beszivárgás elősegítését, a lefolyás lassítását és a szennyvíz, valamint a szürkevíz újrahasznosítását jelölte meg. A duzzasztást és a Duna–Tisza átvezetés tervét a domborzati akadályok és a megkérdőjelezhető költség-hatékonyság miatt nem támogatják.
Madarász István, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Agrárkörnyezet Fejlesztési Főosztályának vezetője szerint az uniós agrárpolitika hosszú évtizedeken át rossznak tartotta a mezőgazdasági területeken megjelenő vizet. Ez mára megváltozott: a vízmegtartás jelenleg az ösztönzők mentén mozog. Az Agro-Ökológiai Programban országosan már 4,5 millió hektár vesz részt, ebből mintegy 1 millió hektáron folytatnak vízvisszatartást elősegítő gyakorlatokat. A vizes élőhelyek és tőzeglápok adatbázisa első körben 46,5 ezer hektárról indult, mára meghaladja a 62 ezer hektárt. Új tematikus előíráscsoportként bevezették a talajmegújító szántót, ahol kizárólag talajművelés nélküli technológiákat lehet alkalmazni; jelenleg 19 ezer hektár ilyen támogatott no-till terület van. A szakember elmondta azt is, hogy egy új, eredményalapú kifizetést, az úgynevezett vízprémiumot készítik elő, amelynél a támogatás alapját a megtartott vízfelület nagysága és a vízborítás időtartama adja majd.
