Havi 616 ezer forintos átlagbérért sem találnak hegesztőket a cégek
A hegesztők és lángvágók bruttó átlagkeresete 2025-ben meghaladta a havi 616 ezer forintot a KSH foglalkozások szerinti kereseti adatai szerint. A 7325-ös foglalkozási csoportban a havi bruttó átlagkereset 2020-ban 334 783 forint volt, 2025-re 616 250 forintra emelkedett, ami 281 467 forintos, 84,1 százalékos növekedést jelent öt év alatt. A keresetek minden évben érdemben emelkedtek: 2023-ban 16,7, 2024-ben 12,5, tavaly pedig 9,5 százalékkal nőtt a hegesztők átlagbére.
A garantált bérminimum 2020 és 2025 között 210 600 forintról 348 800 forintra nőtt, vagyis 65,6 százalékkal. Míg 2020-ban egy hegesztő átlagosan a garantált bérminimum 1,59-szeresét kereste, 2025-ben már 1,77-szeresét. A korosztályok között is különbségek mutatkoznak: 2025-ben a 30 év alatti hegesztők bruttó átlagkeresete 565 355 forint volt, a 30–39 éveseké 631 317, a 40–49 éveseké 646 642, az 50 év felettieké pedig 620 837 forint.
Három-négy hónapig is eltarthat egy pozíció betöltése
A magasabb fizetések önmagukban nem oldották meg a vállalatok toborzási problémáit. Öt évvel ezelőtt még négy-hat hét alatt sikerült betölteni egy hegesztői pozíciót, ma ehhez jellemzően három-négy hónapra van szükség, különleges minősítést igénylő munkakörökben akár fél évig is eltarthat a keresés.
A probléma nem feltétlenül a jelentkezők hiánya: egy meghirdetett pozícióra akár 30-an is jelentkezhetnek, a kiválasztási folyamat során azonban gyorsan szűkül a kör. Száz jelentkezőből mindössze 20–25 embernek van olyan érvényes minősítése és gyakorlata, amely megfelel az adott munkához. Sok pályázónak lejárt a vizsgája, mások olyan hegesztési eljárásban rendelkeznek tapasztalattal, amely nem felel meg a munkakör követelményeinek. A gyakorlati próbáig már csak 10–15 jelentkező jut el, közülük nagyjából minden második felel meg. A munkába állásig további jelöltek esnek ki, így a végén száz jelentkezőből mindössze három-öt emberből lesz tényleges munkavállaló.
A járműiparban és a nehéziparban különösen nagy a gond
A hiány elsősorban a jármű- és gépipari beszállítóknál, az energetikai és nehézipari projekteknél, valamint az acélszerkezet-gyártásban okoz problémát, ahol nem elég általános hegesztési tapasztalattal rendelkezni: bizonyos feladatokhoz speciális és érvényes minősítésekre van szükség. Különösen nagy a kereslet a nyomástartó berendezések hegesztéséhez szükséges szakemberek iránt. Területileg a Nyugat-Dunántúl és a Budapest környéki ipari térségek a leginkább érintettek, de Borsodban és a Közép-Dunántúlon is egyre komolyabb a feszültség a munkaerőpiacon.
Az ipar igénye és a képzésből kikerülő fiatalok száma nincs összhangban. A szakképzésben a diákok gépészeti alapképzés után választhatnak hegesztői szakirányt, de az iskolában megszerzett tudás önmagában sok esetben nem elegendő egy ipari munkakör azonnali betöltéséhez. A konkrét minősítéseket és a megfelelő gyakorlati szintet csak további képzéssel és munkatapasztalattal lehet megszerezni, ami jelentős terhet rak a vállalatokra. Egyre több cég indít mentorprogramot és betanulási tervet, működik együtt szakképző intézményekkel, vagy fordul alvállalkozókhoz, munkaerő-kölcsönzéshez, illetve külföldi munkavállalókhoz.
A szakemberhiány már a megrendeléseket is veszélyezteti
A hegesztőhiány már nem egyszerűen HR-probléma, közvetlenül megjelenhet a vállalatok teljesítményében is. Előfordult, hogy egy partnercég a rendelkezésre álló hegesztői kapacitás miatt nem tudott elvállalni egy nagyobb megrendelést. Más esetekben a határidő csúszását túlórákkal próbálták elkerülni, ami hosszabb távon a munkavállalók kiégéséhez és további felmondásokhoz vezethet.
A jól képzett szakemberekért nemcsak a hazai cégek versenyeznek: a tapasztalt hegesztők egy része továbbra is külföldön, elsősorban Németországban, Ausztriában vagy Hollandiában vállal munkát. A hazai munkaerőpiacon akár 50–100 ezer forintos különbség is elegendő lehet ahhoz, hogy egy tapasztalt szakember munkahelyet váltson. A tapasztalt hegesztők egyszerre több ajánlat közül válogathatnak, ezért a vállalatoknak a kiválasztási folyamatban is gyorsabban kell reagálniuk. A szakemberhiány mára közvetlen üzleti kockázattá vált, amely a vállalatok megbízhatóságára és forgalmára is hatással lehet, ezért egyre nagyobb szerepet kaphatnak a pályakezdők felé nyitó programok, a vállalati betanítás, a mentorálás és a szakképző intézményekkel kialakított együttműködések.
