Nemcsak a kőgazdagok szívhatják meg: rengeteg magyar család nyakába varrhatják az új luxusadót
A vagyonadóról elsőre a hétköznapi értelemben vett milliárdosok juthatnak eszünkbe, pedig a valóságban az érintettek köre jóval szélesebb is lehet. Az 1 milliárd forintot meghaladó magánvagyont érintő, évi 1 százalékos vagyonadó tervezett bevezetése nem az adókulcs miatt vet fel kérdéseket, hanem azért, mert rendkívül összetett feladat meghatározni, mi számít vagyonnak, hogyan kell azt értékelni, és miként lehet az adófizetést ellenőrizni.
A tervek szerint az adó hatálya a pénzügyi megtakarításokon túl kiterjedne az ingatlanokra, a vállalkozásokban meglévő részesedésekre, a gépjárművekre, valamint a műtárgyakra, ékszerekre, gyűjteményekre és más értékes vagyontárgyakra is.
Az 1 milliárd forintos értékhatár szélesebb kört érinthet, mint amire elsőre gondolnánk: ide tartozhatnak azok a családi vállalkozók, akik évtizedek alatt építették fel cégüket, a többgenerációs ingatlanvagyonnal rendelkező családok, vagy azok az örökösök, akiknek vagyona nagyrészt vállalkozásokban vagy ingatlanokban áll, életmódjuk és bevételeik alapján azonban mégsem tekinthetők tehetősnek.
Szücs Andrea, a KPMG magánszemélyek adózásával foglalkozó üzletágának vezetője szerint a költségvetés szempontjából azt érdemes mérlegelni, hogy a vagyonadóból származó bevételek hogyan viszonyulnak a rendszer működtetésének költségeihez, az adminisztráció, az ellenőrzés és a jogviták költségeihez, valamint az esetleges tőkekiáramlás és az elmaradó befektetésekből eredő veszteségekhez. Hozzátette: a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a megfelelően kialakított szabályok és a kiszámítható működés legalább olyan fontosak, mint maga az adókulcs.
Egy működő vagyonadó kialakításának egyik legnehezebb pontja az adóalap meghatározása. A pénzügyi eszközöknél egyszerűbb lehet az érték meghatározása, sokkal összetettebb a helyzet azonban az ingatlanok, gépjárművek és nem tőzsdei céges részesedések esetében. Egy nem tőzsdei vállalkozás értékét nem lehet egyszerűen a könyv szerinti saját tőkével azonosítani, hiszen a jövedelemtermelő képesség, a piaci pozíció, a növekedési potenciál, a szerződésállomány vagy a goodwill is szerepet játszhat az értékelésben.
Egy kortárs festmény, egy örökölt ékszer, egy veteránautó, egy többmilliós karóra vagy egy jelentős borgyűjtemény értékének meghatározása szintén összetett kérdéseket vet fel. Egyes vagyontárgyak esetében a tulajdonos személye vagy a tulajdonszerzés időpontja nem feltétlenül igazolható, ezért minél több egyedi és nehezen értékelhető vagyonelem kerül az adóalapba, annál nagyobb a bizonytalanság és az értékelési viták kockázata.
A nemzetközi tapasztalatok eltérő tanulságokkal szolgálnak. Svájcban a vagyonadót fejlett adatszolgáltatás, nyilvántartási háttér, részletes értékelési módszertan és hosszú évek alatt kialakult adóhatósági gyakorlat támogatja, a decentralizált, kantonális rendszer miatt azonban a svájci modell nem ültethető át egyszerűen Magyarországra. Franciaországban a korábbi, széles körű vagyonadót egy elsősorban az ingatlanvagyonra koncentráló adó váltotta fel.
A vagyonadó hatásainak vizsgálatakor nemcsak az esetleges tőkemenekülést vagy a Magyarországon élő vagyonos magánszemélyek elköltözését érdemes figyelembe venni. Egy széles körű, a globális vagyonra is kiterjedő vagyonadó esetén egy Magyarországra költözést mérlegelő magánszemélynek már nemcsak az itteni személyi jövedelemadóval kellene számolnia, hanem azzal is, hogy teljes, akár több országban tartott vagyona mekkora éves többletterhet jelent számára.
