Hőkupola alakult ki Magyarország felett: a szakértők szerint a légkör cirkulációjának változása áll a szárazság hátterében
A 2026-os szárazság meghatározóan globális méretű cirkuláció-változáshoz köthető, amely már évek óta tart, és egyelőre kérdéses, hogy a jelenség tartóssá válik-e. Erről két meteorológus, Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium vezetője és Breuer Hajnalka készített tanulmányt.
A szakemberek szerint ha folytatódik a légkör felmelegedése, akkor a jelenlegi cirkulációs állapot állandósulhat, az idei nyáron tapasztalt hatásaival együtt. Hozzátették: amennyiben a déli-északi hőcsere csökkenésével meg tud erősödni a poláris hideg, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik, akkor van esély a nedvesebb nyarak megjelenésére.
Az idei nyári aszály kialakulásáról a tanulmány kifejti: a nyugati szelek övének északabbra húzódásával és a sivatagi anticiklonok erősödésével kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe. A nedvességhiány hozzájárult a ciklonok aktivitásának csökkenéséhez, amelynek következtében tovább csökkent a trópusok felől érkező nedvesség transzportja.
A kisebb nedvességáram és az alapból melegebb, a vízgőzt telítetlen formában megtartani képes levegőben kevés volt a felhő, így főleg a nyár első felében még erősebb és hosszabb lett a napsugárzás. A napsugárzás hatására tovább melegedő levegő még több nedvességet volt képes telítetlen formában magában tartani, kiszárítva a talajt és létrehozva a hőkupolának nevezett állapotot.
Európában a nyár első felében a Szaharából érkező anticiklonnal járó első hőhullám, a magas napállás és az egyébként is száraz talajfelszín azt eredményezte, hogy szinte teljesen elmaradt a Medárd-időszaki konvektív csapadék, ami megágyazott a további forróságnak és a rendkívül aszályos nyárnak.
Az elemzés szerint a Kárpát-medencében a nyugati szélrendszer tengelyének északabbra helyeződése és a déli-délnyugati anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt jellemzően monoton északnyugati volt az alapáramlás. Az északnyugati szél erősítette a medencehatást, az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak.
A légkörben lévő egyébként is kevesebb nedvesség a hegyek keltette feláramlási területeken hullott ki, ezért látszott úgy, hogy Magyarországot a határok mentén körbevette a csapadék, az országban viszont szinte alig esett.
