Hónapokig várhatnak a betegek, sokaknak csak krízisben jut segítség
A magyar mentális egészségügyi ellátás több ponton széttöredezett. Sok érintett csak akkor kerül megfelelő helyre, amikor már krízishelyzet alakult ki. A betegek gyakran hónapokat várnak a pszichiátriai gondozókban időpontra.
Szakemberhiány és területi egyenlőtlenségek
A szakmai fórumokon a szakemberek a szakemberhiányt, a megelőzés elégtelenségét, a területi egyenlőtlenségeket, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai kapacitások hiányát, a pszichoterápiához való korlátozott hozzáférést és az ágazatok közötti együttműködés nehézségeit azonosították a legfontosabb problémák között.
Prof. Dr. Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese szerint az egyik legnagyobb gond, hogy a segítség folytonossága megszakad. Sok betegnek magának kell megtalálnia az utat az ellátórendszerben.
Kórház után hónapokig tartó várakozás
Különösen nehéz helyzetbe kerülnek azok, akik a kórházi kezelés után már nem igényelnek akut ellátást, de még nem állnak készen arra, hogy megfelelő utógondozás nélkül visszatérjenek a mindennapi életbe. Ha a következő gondozási időpontra hónapokat kell várniuk, állapotuk romolhat, és újra kórházi kezelésre szorulhatnak.
A magánellátás bizonyos esetekben alternatívát jelenthet, de költségeit csak kevesen tudják megfizetni.
A probléma már az alapellátásban megjelenik
A háziorvos felismerheti, hogy egy betegnek pszichológiai segítségre lenne szüksége, ám ehhez nem mindenhol áll rendelkezésre könnyen elérhető szolgáltatás. A szakmai elképzelések szerint az alapellátás közelében pszichológiai teamekre és a problémák súlyosságához igazodó, lépcsőzetes ellátásra lenne szükség.
Gyermek- és serdülőpszichiátria: megyék felében nem megoldott
A mentális problémák egy része már gyermek- és serdülőkorban felismerhető lehet, ehhez azonban megfelelő iskolai és szakellátási háttér kell. A serdülőpszichiátriai ellátás a magyar megyék felében nem megoldott, ami jelentős területi különbségeket okoz. Egyes családoknak akár másik megyébe is utazniuk kell a megfelelő ellátásért.
Az iskolapszichológusok és a pedagógusok együttműködése segíthetne abban, hogy a problémák korábban felszínre kerüljenek. A korai segítség azért lényeges, mert az időben felismert probléma sok esetben könnyebben kezelhető.
Területi különbségek és finanszírozási problémák
Az ország különböző részei között jelentős különbségek vannak abban, milyen szolgáltatások és szakemberek érhetők el. Vannak magas színvonalon működő programok, de ezek inkább foltokban találhatók meg, nem országosan egységes rendszerként.
A rendelkezésre álló források jelentős része az akut és fekvőbeteg-ellátást támogatja, miközben kevesebb jut a megelőzésre, a járóbeteg-ellátásra és a rehabilitációra.
Összekapcsolt rendszer lenne a cél
A szakmai kezdeményezés szerint a mentális egészségügyi rendszer átalakítása nem oldható meg kizárólag az egészségügyön belül. A megelőzésben az oktatásnak, az alapellátásban a háziorvosoknak, a kezelésben a pszichiátriának és a pszichoterápiának, a rehabilitációban a szociális ellátórendszernek is szerepet kell kapnia.
A cél az, hogy a megelőzéstől a korai felismerésen és a kezelésen át a rehabilitációig követhető legyen, hová kerülhet a beteg, és mikor milyen segítséget kaphat. Az Országos Mentális Egészség Hálózat a problémák feltérképezését, a hazai jó gyakorlatok összegyűjtését és szakmailag megalapozott javaslatok kidolgozását tűzte ki célul.
A háromszakaszos folyamat végén a kormány számára fehér könyv készülhet. A végső cél egy olyan rendszer kialakítása, amelyben nem az érintettnek vagy családjának kell egyedül megtalálnia a megfelelő ellátást, hanem az ellátórendszer vezeti végig a beteget a segítséghez vezető úton.
