Kenya példája: Tanulságok a magyar mezőgazdaság számára
Kenya az utóbbi években jelentős lépéseket tett az öntözésfejlesztés terén, ami alapvetően megváltoztathatja az ország mezőgazdasági táját. A 2023 és 2026 között megvalósuló fejlesztések nem csupán meglévő rendszerek korszerűsítését célozzák, hanem teljesen új, úgynevezett greenfield beruházások is indulnak, amelyek során korábban kiépítetlen területeken alakítanak ki öntözési infrastruktúrát. E fejlődés kulcseleme a vízkivétel, víztározás, valamint a szállító- és elosztóhálózat létrehozása a táblaszintű vízkijuttatással együtt.
A kenyai National Irrigation Authority programjai között több száz hektáros fejlesztések szerepelnek. A 2025-2026 közötti időszakra vonatkozó projektek között mintegy 200-500 hektáros öntözési rendszerek mellett több ezer hektáros fejlesztések is napirenden vannak. A National Expanded Irrigation Programme keretében a kormány 2027/28-ig célul tűzte ki az öntözésbe vont területek jelentős növelését, külön figyelmet fordítva a víztározásra és a közösségi öntözés megoldásaira.
Legjelentősebb példának a Galana–Kulalu térség szolgál. A projekt első üteme 20 000 acre, azaz körülbelül 8100 hektár mezőgazdasági terület öntözéses termelését célozza, a hosszú távú terv pedig további 200 000 acre, mintegy 81 ezer hektár terület öntözésbe vonására irányul. Az együttműködés során köz- és magánszféra partnersége is megvalósul, amelynek keretén belül létrejön egy 300 millió köbméteres Galana Dam, valamint a kapcsolódó vízszállító infrastruktúra.
A Galana–Kulalu fejlesztés rávilágít arra, hogy a víztározók és az öntözőrendszerek nem működhetnek egymástól függetlenül. A tározók jövőbeni öntözési fejlesztések biztonságát szolgálják, míg az öntözési infrastruktúra biztosítja, hogy a tározott víz mezőgazdasági termelésben hasznosulhasson. A vízkivétel, szűrés, tározás és szivattyúzás egy összefüggő vízgazdálkodási láncot alkot, amely megkönnyíti a fenntartható mezőgazdasági termelést.
Kenya 2026-ra hat nagy víztározó létrehozását tervezi, többek között a Turkana, Isiolo, Baringo és Embu megyékben. Ezek a projektek jelentős víztározási potenciált képviselnek, a kormány célja pedig, hogy az öntözési kapacitást drámaian növelje, a 2021/22-es 128,6 millió köbméterről 648 millió köbméterre kívánják emelni.
A kenyai tapasztalatok tanulságosak lehetnek a magyar mezőgazdaság számára is, amelyben a természeti adottságok és a meglévő vízügyi infrastruktúra kedvezőbb körülményeket teremt. Az ország már több mint egy évszázados tapasztalattal rendelkezik az öntözési és vízgazdálkodási megoldások terén, így a kérdés nem csupán új infrastruktúra kiépítése, hanem a meglévő rendszerek korszerűsítése és rekonstrukciója is.
Kenya példái világítanak rá arra, hogy az öntözés-fejlesztést komplex rendszerként kell kezelni, amely integrálja a vízforrást, a tározást, a vízszállítást, az energiát és az öntözési technológiát. Magyarország számára tehát az a cél, hogy a meglévő vízügyi adottságokra építve növeljék az öntözésbe vonható területeket, javítsák a vízvisszatartási lehetőségeket és korszerűsítsék a rendszereket. A jövő mezőgazdaságának kulcsa a vízkészletek hatékony kezelése, amely a globális éghajlati változások idején még nagyobb hangsúlyt kap.
