Újra hódít a halál-koktél New Orleansban: egykor betiltották, most újra rajonganak érte
New Orleansnak saját koktélja van, amely most újra a reneszánszát éli. Az Obituary, azaz a „Gyászjelentés koktél” a gin, a vermut és az abszint keveréke, amely egyetlen pohárban testesíti meg a város élethez és halálhoz fűződő sajátos viszonyát.
Az ital a Francia negyed bohém világának terméke. A szesztilalom 1933-as feloldását követő években született, amikor Tennessee Williams és Truman Capote törzshelyein még dőlt az abszint – legalábbis csempészett vagy helyettesítő formában, hiszen magát az abszintot az Egyesült Államokban már 1912-ben betiltották.
A koktélról könyvet író Sue Strachan helytörténész szerint a legvalószínűbb születési hely a Bourbon Street-i Café Lafitte volt. Az italra vonatkozó első ismert utalás egy 1942-es városismertetőben bukkant fel, ám sem a feltaláló kiléte, sem a komor elnevezés eredete nem maradt fenn írásos forrásokban.
Az abszint adja meg az Obituary különleges karakterét. Ted Breaux new orleans-i történész és lepárlómester, aki 2007-ben kulcsszerepet játszott a valódi abszint amerikai visszatérésében, a szesz koktélban betöltött szerepét a helyi konyhából vett hasonlattal világítja meg. Mint mondta, „ha van egy tál gumbód, és beleöntesz egy adag Crystal csípős szószt, az felerősíti az ízeket. Az abszint a koktélok csípős szósza.”
Az abszinttilalom idején a bartenderek az annak ízvilágát utánzó Herbsaint likőrrel vagy az andalúz Ojennel dolgoztak.
Az Obituary az évtizedek során szinte teljesen feledésbe merült. Amikor Strachan 2023-ban kutatásba kezdett, a Francia negyedben egyetlen bár, a Jewel of the South tartotta a kínálatában. Azóta azonban a kézműves koktélok iránti megújult érdeklődés hullámán az ital visszatért, így a Jackson Square-en található Fives koktél- és osztrigabár, valamint a St. Charles Avenue-n nemrég nyílt Mildred’s martinibár is kínálja.
Clayton Rosenthal, a Fives itallapjának felelőse Old Tom ginnel, Drapo száraz vermuttal és Mata Hari abszinttal készíti a saját változatát, de figyelmezteti az újoncokat, hogy „az első korty úgy hat, mintha szájon vágnának.”
A koktél nem csupán egy ital, hanem maga a new orleans-i mentalitás. A város, amely minden évben vámpírbált rendez Anne Rice emlékére, és ahol 2014-ben egy helyi társasági hölgy holttestét úgy ravatalozták fel, hogy pezsgőspohár volt a kezében, természetes módon kezeli az élet és a halál összefonódását.
Az afroamerikai közösségben a temetéseket nem ritkán ünnepélyes „second line” felvonulás kíséri, a húshagyókeddi North Side Skull & Bone Gang csontvázjelmezben emlékezteti az élőket a mulandóságra, mindenszentek napján pedig a családok a temetőkben ápolják őseik sírjait.
Helena Heavey, az Uptown negyedbeli Avegno bartendere szerint maga a koktél neve is elgondolkodásra késztet. „Az Obituary emlékeztetőül szolgálhat a napra, akár ünneplésről, akár vezeklésről van szó. Ez egy nagyon new orleans-i módja az ivásnak, hiszen reflexióra késztet” – fogalmazott. Rosenthal pedig így fűzte hozzá: „Máshol talán túl erős lenne az embereknek, de mi tökéletesen kiegyensúlyozottnak tartjuk.”
