Az idei év első kilenc hónapja 1901 óta a legszárazabb volt Magyarországon
Országos átlagban januártól szeptember végéig mindössze 251,7 milliméter csapadék hullott, ami 47 százalékkal kevesebb az 1991–2020-as évek összesített átlagánál. Szeptember sem hozott fordulatot: országos átlagban csupán 15,1 milliméter eső esett.
Olyan erős a vízhiány, hogy egyes erdőkben már július végén megindult a lombhullás
Ez nem természetes jelenség. Ősszel csökken a növények vízfogyasztása, rövidebbek a nappalok, mérséklődik a párologtatás, ám ez nem jelenti azt, hogy októberben automatikusan befejezhető az öntözés. Ha hetekig nem érkezik számottevő csapadék, a gyümölcsfákat, bogyósokat, frissen ültetett fákat és cserjéket még októberben, szükség esetén novemberben is érdemes megöntözni, különösen homoktalajon.
Nem a gyakori, kis adag a cél, hanem a ritkább, nagyobb vízadag
Egy kifejlett gyümölcsfa esetében sokkal hasznosabb a ritkább, de nagyobb vízadag, amely 30–50 centiméteres mélységig átnedvesíti a talajt. Közepes méretű fánál alkalmanként 40–80 liter víz is indokolt lehet, nagyobb fánál ennél több. A vizet ne közvetlenül a törzs mellé, hanem a korona alatti területre öntsük, ahol a vízfelvevő finom gyökerek jelentős része található.
A késő őszi feltöltő öntözés a következő évi virágzást is szolgálja
A tartós fagyok előtt elvégzett alapos öntözés különösen értékes lehet, ha száraz marad az idő. A gyümölcsfák ugyanis már nyáron és kora ősszel készülnek a következő tenyészidőszakra: ekkor zajlik a rügyek fejlődése és a tartalék tápanyagok felhalmozása. Tartós vízhiány esetén a fa a túlélésre koncentrál, csökken a hajtásnövekedés, romlik a fotoszintézis, és idő előtt megindulhat a lombhullás.
Súlyos esetben a következő évi termőrügyek száma és minősége is csökkenhet
Előfordulhat, hogy egy idén erősen aszálykárosodott alma-, körte- vagy szilvafa tavasszal rendesen kihajt, mégis kevesebbet virágzik vagy gyengébb termést hoz. A tartalékait felélt fa érzékenyebben reagál a téli fagyokra, a tavaszi hőingadozásra és a következő évi száraz időszakokra. Különösen veszélyeztetettek a fiatal, néhány éve telepített fák, amelyek gyökérzete még nem hálózza be olyan nagy térben a talajt.
Sok helyen 150–200 milliméter víz hiányzik a talajból
A szeptemberi mérések szerint az ország jelentős részén a felső egy méteres talajréteg telítettségéhez 150–200 milliméter víz hiányzott. Október elején a mélyebb talajrétegek továbbra is rendkívül szárazak voltak, több helyen a hasznosítható vízkészletnek mindössze 10–20 százaléka maradt bennük. Az elmúlt öt év halmozott csapadékhiánya tavaszra országosan elérte a 462 millimétert, a Tisza-völgy egyes térségeiben a 900 millimétert is meghaladta.
Egy átlagos tél önmagában kevés lenne a hiány pótlásához
Az 1991–2020-as éghajlati átlag alapján decemberben körülbelül 46, januárban 33, februárban 37 milliméter csapadék hullik, ami együtt nagyjából 115 milliméter. A talaj felső egy méterének feltöltéséhez helyenként 150–200 milliméter vízre lenne szükség. A kedvező forgatókönyv a lassan érkező, több napon át hulló eső vagy az elolvadó hótakaró, nem pedig a rövid, nagy intenzitású zápor.
A meglévő vizet is jobban meg kell őrizni
A talajba jutó csapadék megőrzésének legegyszerűbb eszköze a mulcsozás: a fák koronája alatt 5–10 centiméter vastagon elterített faapríték, lomb, érett komposzt vagy más szerves anyag jelentősen csökkentheti a talajfelszín kiszáradását. A mulcsot azonban ne halmozzuk közvetlenül a fatörzs köré, hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot. Sokat jelent a talaj szervesanyag-tartalmának növelése is, mivel a humuszban gazdag talaj több csapadékot képes befogadni és megtartani.
Az öntözési szezon végét egyre kevésbé lehet naptárhoz kötni
Ha a mélyebb talajrétegek szárazak, a gyümölcsfák számára egy októberi vagy akár késő őszi alapos öntözés nem az idei termésről szól, hanem részben már a következő évi virágzás és termés biztonságát szolgálja.
