Idegenhonos kártevők fenyegetik Európa növényegészségügyét
A globális kereskedelem növekedése komoly kihívást jelent a növényegészségügyi rendszereknek. Az interkontinentális szállítmányokkal bekerülő inváziós növények, kártevők és kórokozók jelentős ökológiai és gazdasági kockázatot jelentenek. Mivel e fajoknak nincs természetes ellenségük, megtelepedésük visszafordíthatatlan károkat okozhat. A hatóságok gyors, összehangolt fellépése az egyetlen eszköz a zárlati károsítók megfékezésére.
Olaszországi példa a karanténkárosítók elleni védekezésre
A 2000-es évek elején két ázsiai származású cincérfaj került behurcolásra Észak-Olaszországba. Elsőként a kevesebb fafajra veszélyes rovar érkezett, ami tapasztalatszerzési lehetőséget adott a hatóságnak, így a második faj megjelenésekor már felkészültebben reagáltak.
Az első faj: a szemcséshátú csillagoscincér
2000 tavaszán Parabiago városában juhar- és bükkfákon kerek kirepülőnyílásokat és kéregleválást figyeltek meg. A begyűjtött rovarokat szemcséshátú csillagoscincérként azonosították, amely Kelet-Ázsiában őshonos. Az Európai Unióban korábban nem észlelték kiültetett növényekben. Az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet azonnal elrendelte a védekezést, és a faj a legmagasabb kockázatú zárlati kártevők listájára került.
A teljes kiirtás protokollja
A 2012/138/EU bizottsági végrehajtási határozat alapján a fertőzött növények megsemmisítése, a 100 méteres körzetben lévő gazdanövények kivágása, 2 km-es pufferzóna kijelölése, faiskolai tevékenységek betiltása, valamint a Kínából, Koreából és Japánból importált gazdanövények két éves karanténban tartása volt előírva. A karantén feloldására csak akkor kerülhetett sor, ha négy éven át nem fordult elő fertőzés. Településtörténeti értékű fák esetében dróthálóval fogták fel a kifejlett rovarokat. Olaszországban a faj jelenleg csak egyes részeken fordul elő, felszámolás alatt áll, és 2020 óta nincs új gócpont.
A második faj: a simahátú csillagoscincér
2007 júniusában Corbetta városában egy magánkert tulajdonosa juhar- és nyírfákon kerek kirepülőnyílásokat észlelt. A hatóság a simahátú csillagoscincért azonosította, amely a világ száz legveszélyesebb károsítója közé tartozik. Polifág faj, szinte valamennyi lombos fafaj a gazdanövénye lehet. Mivel a fák belsejében rejtőzködő lárvák ellen a vegyszeres kezelés nem hatásos, a fertőzött és veszélyeztetett fák teljes megsemmisítését rendelték el, szigorúbb előírásokkal, mint az első faj esetében.
Kiterjedt intézkedések Lombardiában
Lombardia, Marche és Veneto tartományokban több mint harminc önkormányzat területét nyilvánították körülhatárolt területté, ahol megtiltották a fás szárú növények szállítását és kereskedelmét. Kiképzett keresőkutyákkal szagolták ki a fa törzsében rejtőző lárvák ürülékét, ipari famászók vizsgálták át a lombkoronákat. Minden igazoltan fertőzött fa körül 100–500 méteres körben az összes gazdanövényt kivágták, a gyökérzetet is kiásták, a faanyagot helyben aprították, majd zárt kamionokban égetőművekbe szállították. 2020 végéig több mint 5800 fát semmisítettek meg, főként településeken belül. A gyors intézkedéseknek köszönhetően az erdők nem kerültek veszélybe, de parkok fáit és évszázados fasorokat kellett felszámolni, ami lakossági felháborodást váltott ki.
A védekezés eredményei
Veneto régióban a simahátú csillagoscincér gócait nyolc év alatt teljesen felszámolták, így 2020-ban a zárlatot feloldhatták. Lombardiában több korábbi gócpontot is felszámoltak, de Milánó és Varese környékén a teljes kiirtás kétséges. Itt a cél a populáció csökkentése és a továbbterjedés megakadályozása. Évente kommunikációs kampányt folytatnak a milánói repülőtereken és vonatokon. Bár a teljes országos kiirtást nem sikerült elérni, a katasztrófát elkerülték.
A védekezés tanulságai
Az olaszországi tapasztalatok például szolgálnak az EU-n belüli hasonló intézkedésekhez. Kulcsfontosságú az állandó monitoring: ha időben felismerik a kártevőt, és még a következő nemzedék kifejlődése előtt eltávolítják a fertőzött fákat, jelentősen csökkenthető a károk kockázata. A lakosság együttműködését részletes tájékoztatással kell kialakítani. Amikor a 2000-es és 2010-es években Hollandiában, Németországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban is megjelentek e kártevők, az olasz tapasztalatokra támaszkodva gyorsan felszámolták a gócokat. Az észak-olaszországi példa mutatja: a gyors, szigorú növényegészségügyi beavatkozás és a társadalom együttműködése képes megakadályozni egy behurcolt károsító széles körű elterjedését. Különösen veszélyes a „zsebimport”, vagyis a magánszemélyek által behozott növények, amelyek nem esnek át növényegészségügyi ellenőrzésen.
