Kifogyóban a hazai munkaerő-tartalék – a készségfejlesztés lehet a következő évek kulcsa
Magas foglalkoztatottság, szűkülő munkaerő-tartalék és erősödő verseny a megfelelő készségekkel rendelkező dolgozókért – ez jellemzi jelenleg Magyarország és a tágabb régió munkaerőpiacát. Egy 14 közép- és délkelet-európai országot összehasonlító munkaerőpiaci adatbázis szerint a következő években a versenyképesség kulcsa már nem elsősorban a foglalkoztatás bővítése, hanem a rendelkezésre álló munkaerő tudásának és készségeinek fejlesztése lehet.
Magyarország az elmúlt évtizedben látványosan felzárkózott Európa legmagasabb foglalkoztatottságú országaihoz. A 15–64 évesek foglalkoztatási rátája 2025-ben 75,1 százalék volt, több mint 8 százalékponttal magasabb az egy évtizeddel korábbinál. Csehországban 76,9, Szlovéniában 75,4, Lengyelországban 74,9, Szlovákiában 73,6 százalékos volt ez az arány, Bosznia-Hercegovinában pedig mindössze 55 százalék. A munkanélküliség Lengyelországban 3,1, Magyarországon 4,5 százalékos volt, Koszovóban 13,9 százalék.
A munkaerőhiány nem sajátosan magyar probléma: a közép-európai országok jelentős részében magas foglalkoztatottság és szűk munkaerőpiac alakult ki, miközben a demográfiai folyamatok miatt folyamatosan csökken a munkaképes korú népesség. Magyarország számára ezért az elmúlt évtizedben sikeres modell – újabb emberek bevonása a foglalkoztatásba – egyre kevésbé jelent további növekedési tartalékot.
A rendelkezésre álló 2025-ös adatok szerint Szlovéniában a 25–64 évesek 22,8 százaléka vett részt oktatásban vagy képzésben, Bosznia-Hercegovinában mindössze 1,8 százalék. Magyarország 10,6 százalékos arányával elmarad a 13,7 százalékos uniós átlagtól. A képzettségi szerkezetben is nagy az eltérés: Lengyelországban a 25–64 évesek 40 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, Magyarország 31,6 százalékkal a régiós középmezőnyben van, Romániában és Bosznia-Hercegovinában ez az arány kevesebb mint 20 százalék.
„Magyarország az elmúlt évtizedben hatalmas eredményt ért el azzal, hogy emberek százezreit tudta bevonni a munkaerőpiacra, de szolgáltatóként minden nap szembesülünk azzal, hogy nincs valós munkaerőpiaci tartalék. Növekedési tartalék már csak az emberek tudásában van” – mondta Major Gábor, a Prohuman Csoport stratégiai igazgatója. Hozzátette: a versenyképességhez sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tovább- és átképzésre, a kiválasztásban pedig egyre inkább a készségeket és képességeket kell nézni, nem elsősorban az önéletrajzban szereplő végzettséget.
Tartalékot jelenthetnek azok a fiatalok, akik nem dolgoznak, és oktatásban vagy képzésben sem vesznek részt. A NEET-ráta Magyarországon 2025-ben 11,1 százalék volt, kedvezőbb a 12,4 százalékos uniós átlagnál, de elmarad a régió legjobb értékeitől: Szlovéniában 7,8, Csehországban 8,9 százalék tartozott ebbe a csoportba. A másik végletet Észak-Macedónia 23,4, illetve Románia 19,2 százalékos aránya jelenti. A magas NEET-ráta önmagában még nem jelent könnyen bevonható munkaerőt: az országok között abban is jelentős különbség van, hogy az érintett fiatalok mekkora része szeretne ténylegesen munkába állni.
Magyarországon a foglalkoztatottak 31,2 százaléka dolgozik az iparban és az építőiparban, a szolgáltatások adják a foglalkoztatás 64,7 százalékát, a mezőgazdaság súlya pedig mindössze 4,1 százalék. Ez a szerkezet jól mutatja, miért különösen fontos az ipari és technológiai készségek folyamatos megújítása: a munkaerőpiac közel harmada olyan ágazatokban dolgozik, amelyeket az automatizáció és a technológiai átalakulás első hullámban és erősen érint.
A bérekben továbbra is jelentősek a különbségek: a havi bruttó átlagkereset Szlovéniában 2536, Lengyelországban 2100, Csehországban 1993 euró volt, Magyarország 1772 euróval a régiós középmezőnyben helyezkedett el. Vásárlóerővel korrigálva a magyar átlagkereset 2594 PPS-t ért, ami meghaladta a cseh 2485 PPS-t, de elmaradt a lengyel 2991 és a román 3192 PPS-től. A minimálbérek hasonló sorrendet mutatnak: 2026 elején a magyar bruttó minimálbér 838 eurónak felelt meg, Csehország (924) és Szlovákia (915) mögött, de Románia (795) előtt.
„A régió munkaerőpiacai nagyon különbözőek, de az adatokból egy közös tendencia kirajzolódik: az olcsó és bőséges munkaerőre már nem lehet tartós versenyelőnyt építeni. Magyarország helyzete kettős: magas a foglalkoztatásunk, erős az ipari bázisunk, ugyanakkor a bérekben, a képzettségben és a felnőttképzésben jelentős lemaradásunk van. A következő évek kérdése, hogyan tudjuk a meglévő humán erőforrásainkból többet kihozni, és tudásban feljebb lépni a régiós versenyben. Ennek kulcsa a felnőttképzés” – tette hozzá Major Gábor.
