Kelta ezüstérmekincs és több ezer éves leletek kerültek elő a szombathelyi trafóállomás építésekor
Átadták a 7,5 milliárd forintból megépült Szombathely-Észak villamosenergia-alállomást a Muskátli utcában, Herény és Olad között. A létesítménnyel lezárult a Danube InGrid magyar–szlovák hálózatfejlesztési projekt tizenkettedik, egyben utolsó hazai alállomás-fejlesztése Szombathelyen. A beruházásra azért volt szükség, mert a város gazdasági növekedése, az új ipari kapacitások kiépülése és a háztartási méretű kiserőművek terjedése egyre nagyobb terhelést ró a hálózatra; Vas vármegyében az elmúlt öt évben négyszeresére nőtt a kiserőművek száma.
Az új alállomás a 132 kilovoltos nagyfeszültségű hálózatra csatlakozik, amelyet két, egyenként 40 megavoltamperes transzformátor alakít át 22 és 11 kilovoltos szintre. Ez segíti a helyi kábelhálózat ellátását, tehermentesíti a Derkovits-városrész meglévő rendszerét, és biztosítja a környező települések, valamint a jövőbeli ipari beruházások stabil áramellátását. Meghibásodás esetén az automatika a másodperc töredéke alatt átkapcsol a működő berendezésre, így a fogyasztók szinte semmit sem érzékelnek az üzemzavarból. A mintegy másfél hektáros területet úgy alakították ki, hogy a jövőben az áramellátás megszakítása nélkül egy harmadik transzformátorral is bővíthető legyen a kapacitás. A berendezések alatt szigetelt gyűjtőmedencéket építettek ki, amelyek azonnal felfogják az esetlegesen kiszivárgó hűtőolajat.
Közel négyszáz régészeti emlék és egy 208 darabos kelta ezüstérmekincs
A beruházás régészeti szempontból is jelentős eredményeket hozott. A terület már korábban is ismert, nagy kiterjedésű régészeti lelőhelynek számított, ezért a munkálatokat műszeres vizsgálatok és próbafeltárások előzték meg. A kivitelezés során a régészek a beruházóval szorosan együttműködve közel négyszáz régészeti emléket azonosítottak és mentettek meg. A feltárt leletek több mint 7000 év történetébe engednek betekintést, a legjelentősebb felfedezések a vaskorhoz és a római korhoz kapcsolódnak.
A vaskori település nyomai mellett négy temetkezést tártak fel: két csontvázas és két urnás sírt. Az egyik sírból edények, a szövéshez és fonáshoz kapcsolódó orsógomb, valamint két fibula, vagyis ruhakapcsoló tű is előkerült. A feltárás egyik legkülönlegesebb eredménye egy 208 darabból álló kelta ezüstérmekincs volt, amelyet egy kis edényben rejtettek el a földbe. A lelet jelentőségét növeli, hogy a kelta pénzleletek európai viszonylatban is ritkaságnak számítanak, Magyarországon pedig a hatvanas évek vége óta nem került elő hasonló jelentőségű kincs. A pénzérmék restaurálás előtti anyagvizsgálatát laboratóriumban végezték el; a szakemberek szerint a lelet a korszak gazdasági és kapcsolatrendszereinek, illetve a pénzhasználat sajátosságainak kutatásához is új információkkal szolgálhat.
A római korban a területen egy villagazdaság működött, amelynek több épületét sikerült azonosítani. Az építmények jelentős részét az évszázadok során elhordták, a korábbi feltárások és az újonnan dokumentált régészeti jelenségek alapján azonban a szakemberek rekonstruálták az egykori épületek alaprajzát. Az alállomás építése közben végzett régészeti megfigyelések során egy műhelyépületből kézimalom is előkerült.
A leletek feldolgozása nemcsak a tudományos kutatás miatt fontos, hanem azért is, mert a helyi közösség számára kézzelfoghatóvá teszi a térség múltját. A Savaria Múzeum és a Magyar Nemzeti Régészeti Intézet együttműködésében időszaki kiállítást is terveznek, amelyen a beruházás során előkerült régészeti leleteket a nagyközönség is megismerheti.
