Aszály sújtja a haltermelőket: 169 horgászvízre nem jut elég hal
A 2026-os aszály nemcsak a halastavakban okozott komoly gondokat, hanem a tógazdaságok egyik fontos vevőkörét, a horgászszervezeteket is nehéz helyzetbe hozta. Az őszi lehalászási szezonban így egyszerre jelent problémát a termelés és az értékesítés.
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) adatai szerint 169 halgazdálkodásra jogosult jelezte, hogy a vízhiány miatt várhatóan nem tudja teljesíteni a halgazdálkodási tervben előírt idei telepítési kötelezettségét.
A lehalászás is vízgazdálkodási kérdéssé vált
Ősszel hagyományosan kiderül, hogyan sikerült az év, milyen súlyra fejlődött az állomány, és mennyi hal kerülhet piacra. 2026-ban azonban már maga a lehalászás is komoly vízgazdálkodási kérdéssé vált. A tartós vízhiány miatt több termelő mérlegeli, hogy egyáltalán érdemes-e ősszel leengednie a tavakat, ha nincs biztosíték arra, hogy azok a következő termelési ciklus kezdetére ismét megfelelő mennyiségű vízzel tölthetők fel.
Egyes gazdaságok ezért tovább tartják az állományt, mások szivattyúkkal próbálják a lehalászás során felszabaduló vizet saját tórendszerükön belül megőrizni. Egyik megoldás sem ingyenes: a tovább tartott ponty növekedési üteme mérséklődik, miközben a gyomhalak elszaporodásának kockázata nő, a víz átemelése pedig plusz energia- és üzemeltetési költséget jelent.
Súlyos helyzet a horgászvizeken
A vízhiány nemcsak a haltermelő gazdaságokat érinti. A MOHOSZ nyári felmérése szerint a szervezet és tagszervezetei által kezelt 954 állóvíz típusú halgazdálkodási vízterület összesen 91,2 ezer hektárt tesz ki. A felmérés során 424 vízterületről, mintegy 24,5 ezer hektárról érkeztek adatok, és a vizsgált vizek többségét valamilyen mértékben érintette a vízhiány.
A helyzet több helyen súlyossá vált: a vizsgált vízterületek 19,4 százalékán, összesen 82 vízen fordult elő halpusztulás, amelynek során 39,5 tonna hal pusztult el. További 22 vízterületről 11,7 tonna halat sikerült más, befogadásra alkalmas vízterületre áttelepíteni.
A horgászvizek a termelők egyik fő piaca
A vízhiány a haltermelők számára azért is különösen fájdalmas, mert éppen egyik legfontosabb piacuk szűkülhet be. A horgászvizek haltelepítése meghatározó értékesítési csatorna, és az ősz ebből a szempontból kiemelt időszak: az elmúlt években az éves telepítések jelentős része szeptember és december között történt.
A MOHOSZ összesítése szerint 2024-ben a horgászszervezetek 4030 tonna halat telepítettek, 2023-ban pedig 5444 tonnát. A ponty mindkét évben meghatározó részt képviselt: 2024-ben 3656 tonna, 2023-ban 4920 tonna ponty került a vizekbe. Ha a vízhiány miatt egy horgászvíz nem tud halat fogadni, annak hatása végiggyűrűzik a teljes termelési és értékesítési láncon.
Új piacokat kell keresniük a haltermelőknek
A helyzetet valamelyest enyhítheti, hogy a környező országokban is komoly problémákat okozott az aszály, ami bizonyos esetekben növelheti a magyar hal iránti külpiaci keresletet, miközben a hazai horgászati célú telepítések visszaeshetnek.
Az export azonban nem jelent automatikus menekülőutat: az élő hal szállításának költsége, a megfelelő méretű és korosztályú állomány rendelkezésre állása, a célpiaci árak és a logisztika mind meghatározza, hogy egy adott tételt megéri-e külföldön értékesíteni. A magyar tógazdaságok számára ezért 2026 egyik legfontosabb tanulsága az lehet, hogy a vízbiztonság mellett az értékesítési piacok több lábra állítása is egyre fontosabbá válik.
Támogatási konstrukció a bajba került horgászszervezeteknek
A MOHOSZ külön támogatási konstrukciókkal segíti a vízhiány és a halpusztulások miatt bajba került horgászszervezeteket. A 2026-os pályázati kiírás szerint halpusztulás esetén a kárelhárítással kapcsolatos igazolt költségek alapján támogatott haltelepítés is tervezhető, legfeljebb 2,5 millió forintos támogatási összegig.
