Kanada társult uniós tagsága: politikai szándék van, intézményi keret még nincs
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptember 16-i évértékelő beszédében vetette fel, hogy Kanada lehetne az Európai Unió első társult tagja. Mark Carney kanadai miniszterelnök másnap az Európai Parlamentben üdvözölte az ambíciót, és a jelenleginél jóval szorosabb együttműködést szorgalmazott. A bejelentés mögött azonban egyelőre nem áll kész intézményi modell vagy elfogadott csatlakozási menetrend.
Az uniós szerződések jelenleg nem határoznak meg társult tagsági kategóriát, így a politikai szándékhoz még meg kell találni a megfelelő együttműködési formát. Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa-tanulmányok Tanszékének vezetője szerint a nyilatkozatok és a személyes találkozók közeledést mutatnak, de Carney nem teljes jogú tagságra gondol, hanem egyedi kapcsolatra. A szakértő az Európai Gazdasági Térség norvég modelljének vagy a Svájccal kialakított kétoldalú megállapodásrendszernek az egyszerű átvételét sem tartja valószínűnek, mivel Kanada sajátos helyzete új konstrukciót indokolhat, amelyben bizonyos területeken mélyül az együttműködés, más kérdésekben viszont megmarad a jelenlegi távolság.
A közeledés mögött valós politikai és gazdasági szándék áll: az amerikai kormány ellenséges magatartása arra ösztönzi Ottawát, hogy több hasonlóan gondolkodó partnerrel építsen szoros kapcsolatot. Ennek határt szab, hogy az Egyesült Államok továbbra is meghatározó kereskedelmi partner, amelyet az EU nem tud kiváltani. Az európai kapcsolat értékét ezért elsősorban az adhatja, hogy több választási lehetőséget teremt.
Az EU szempontjából a közeledés nem jelent automatikusan erősebb tárgyalási pozíciót Washingtonnal szemben, sőt vissza is üthet, ezért a partnerség hasznát az dönti el, milyen konkrét gazdasági és biztonsági eredményeket tudnak elérni a felek az esetleges amerikai nyomás mellett.
A legkézzelfoghatóbb előrelépést a védelmi együttműködés hozhatja: Kanada 2026 februárjában első Európán kívüli résztvevőként kapcsolódott be a közös védelmi beszerzéseket támogató SAFE kezdeményezéshez, ami új európai megrendelési lehetőségeket nyitott a kanadai védelmi vállalatok előtt. A szakértő szerint leginkább a projektszemléletű együttműködések lehetnek mindkét félnek előnyösek, mivel egy-egy konkrét feladathoz lehet partnereket, kapacitást és finanszírozást rendelni. Hasonló lehetőséget jelentenek a kritikus nyersanyagok, valamint az oktatás, a kutatás és a digitalizáció.
A társult tagság híre Magyarországon is felvetheti, hogy egyszerűbbé válhat-e Kanadában tanulni, dolgozni vagy letelepedni. Koller Boglárka az egyetemi csereprogramok, a kutatási együttműködések és a végzettségek elismerése terén lát mozgásteret, egyes szakmákban a munkavállalási lehetőségek is bővülhetnek. Az általános szabad mozgás bevezetésére ugyanakkor nem számít, a könnyítések meghatározott programokhoz vagy tevékenységekhez kapcsolódhatnak. Carney külön említette az Erasmus+ programhoz való kanadai csatlakozás lehetőségét, valamint a fiatalok tanulási és munkavállalási kapcsolatainak bővítését, amelyek egyelőre politikai célok. Kanadai részről a kutatásban már van intézményes alap: az ország 2024-ben társult a Horizont Európa program második pilléréhez.
A tárgyalások egyik legnehezebb kérdése az lehet, hogy Kanada milyen előnyökhöz jutna, és mit vállalna ezekért cserébe. Az egységes piachoz való széles körű hozzáférésnek szigorú feltételei vannak: Norvégia például a szoros gazdasági integrációért cserébe számos uniós szabályt átvesz, és részt vesz a személyek szabad mozgásában is. A politikai megállapodások nehézségét jól mutatja a CETA, amelyet 2016-ban írtak alá, de teljes ratifikációja még mindig nem zárult le minden tagállamban, noha 2017 óta ideiglenesen alkalmazzák. Koller Boglárka egy új társulási megállapodás esélyét is rendkívül csekélynek ítéli. Az októberre tervezett EU–Kanada-csúcson tovább pontosodhat, milyen tartalmat szánnak a vezetők a különleges kapcsolatnak.
