Ijesztő tempóban tágul az ózonlyuk – Itt az idő pánikolni?
Riasztó ütemben növekszik az ózonlyuk a Déli-sark felett. Kiterjedése jelentősen meghaladja a történelmi átlagot, az elmúlt hetekben nagyobb területet ért el, mint az Antarktisz kontinense.
A Copernicus Légkör-megfigyelési Szolgálat (CAMS) legfrissebb műholdas adatai szerint az antarktiszi ózonlyuk idén szeptemberben a szokásosnál jóval korábban ért el aggasztó küszöbértéket, jelenlegi mérete pedig jóval meghaladja a sokéves átlagot.
A mérések szerint az ózonlyuk területe már 2026 augusztusának végén átlépte a 15 millió négyzetkilométert, ami azt jelenti, hogy ekkor már nagyobb volt, mint maga az Antarktisz teljes kontinense. Ez azonban még a megszokott ütemet mutatta az elmúlt 46 évhez hasonlóan.
A folyamat ezután meredeken felgyorsult: szeptember 12-re a kiterjedése hirtelen 25 millió négyzetkilométerre nőtt. Ez a hatalmas terület mintegy 5 millió négyzetkilométerrel nagyobb, mint ami az év ezen időszakában az elmúlt évtizedekben megszokott volt.
Mi áll a háttérben?
A gyors növekedést egy látványos légköri jelenség okozta: a Déli-sark feletti sztratoszféra – a légkör mintegy 20 kilométeres magasságban lévő rétege – hirtelen és rendkívüli módon lehűlt. Bár a klímaváltozás a felszínen melegedést hoz, a magasabb légrétegekben, a sztratoszférában éppen ellenkezőleg, lehűlést okoz.
Ez a tartós, extrém fagy kedvez a sarki sztratoszférikus felhők kialakulásának. Ezeken a különleges felhőkön a napfény hatására olyan kémiai reakciók indulnak be, amelyek intenzíven rombolják az ózonmolekulákat.
Nincs ok pánikra
Bár a lyuk területe ijesztően nagy, a kutatók mindenkit megnyugtatnak: pánikra nincs ok. A CAMS szakemberei kiemelték, hogy a többi fontos mutató – mint például az ózonkoncentráció abszolút minimuma vagy az ózontömeg tényleges hiánya – a korábbi évek átlagának közelében maradt.
Az ózonlyuk mérete a poláris örvény és a sztratoszférikus szelek miatt évről évre rendkívül szeszélyesen ingadozik. Bár a mostani szezon korai és agresszív növekedést mutat, a hosszú távú trendek továbbra is pozitívak.
A történelmi, 2006-os negatív rekordhoz hasonlítva – amikor a lyuk elérte a közel 30 millió négyzetkilométert –, az elmúlt évek kisebb és rövidebb ideig tartó ózonlyukai egyértelműen bizonyítják, hogy az ózonréteg a lassú, de biztos gyógyulás útjára lépett.
