Guzmán és Stiglitz: az IMF-programoknak nem szabad belenyúlniuk egy ország belpolitikai választásaiba
A Nemzetközi Valutaalap jelenleg vizsgálja felül programtervezési és feltételrendszerét, ez az első átfogó értékelés 2019, a Covid–19-világjárvány előtti időszak óta. Számos ország küzd olyan makrogazdasági egyensúlytalanságokkal és adósságproblémákkal, amelyek rontják fejlődési kilátásaikat, ezért az IMF programtervezési iránymutatásai most különös jelentőséggel bírnak.
Az átfogó felülvizsgálatnak legalább három, a programok kialakítása szempontjából meghatározó kérdéssel kellene foglalkoznia, és mindhárom esetében reformokra lenne szükség.
Az első a gazdaságpolitikai feltételrendszer. Az IMF-finanszírozásnak stabilizáló szerepet kell betöltenie: lehetővé kell tennie, hogy azok az országok is anticiklikus makrogazdasági politikát folytassanak, amelyek más finanszírozási forrásokhoz nem férnek hozzá. Arra viszont soha nem lenne szabad felhasználni, hogy fenntarthatatlan adósságok törlesztését finanszírozzák belőle. Az IMF saját szabályai szerint az alap forrásaihoz csak akkor férhet hozzá egy ország, ha adóssága fenntartható, vagy ha vállalja, hogy adósságátalakítással lépéseket tesz az adósság fenntarthatóságának helyreállítására.
Azt viszont nem lenne szabad látni, hogy az IMF olyan programokat finanszírozzon, amelyek megszorító költségvetési politikát írnak elő, például az állami infrastruktúrára, az oktatásra vagy az egészségügyre fordított beruházások csökkentését, miközben a kormány továbbra is törleszti adósságait a magánszektornak vagy más hitelezőknek. Ez számos fejlődő országban aggasztó mintázattá vált.
Az IMF által finanszírozott programoknak a jövőbeni destabilizáló tőkemozgások megelőzésére is törekedniük kellene. Szabályozás hiányában ezek a tőkeáramlások a fejlődő gazdaságokban jellemzően prociklikusan viselkednek, fokozva az árfolyam-ingadozásokat és a bizonytalanságot. Az IMF hiteleit soha nem lenne szabad tőkemenekítés finanszírozására használni.
A programtervezés második fontos eleme a vészforgatókönyvek kérdése. A programok mindig egy alappályára és az ahhoz tartozó feltételezésekre épülnek, a valóság azonban bizonytalan. A programok kialakításának meg kellene védenie a középtávú növekedéshez nélkülözhetetlen beruházásokat, ez alapvető feltétele a hosszú távú stabilizációnak. Különösen a tudásba és az infrastruktúrába irányuló beruházásokra hárult aránytalanul nagy teher, amikor egy program nem teljesítette az előrejelzéseket, ezért később kiigazításra szorult. Ilyen helyzetekre előre kidolgozott vészforgatókönyvekre lenne szükség.
A vészforgatókönyvek esetében az alapnak különösen érzékenyen kellene kezelnie azokat a politikákat és eljárásokat, amelyek aláássák a demokratikus folyamatokat és az elszámoltathatóságot, ideértve mindent, ami az átláthatóság vagy a teljes körű nyilvánosság hiányára utal. Az IMF-nek nem lenne szabad olyan megállapodást kötnie egy országgal, amelyből nyilvánosan csak az alappályához tartozó intézkedéseket ismerteti, miközben a kormánnyal kötött megállapodás részeként egy bizalmas kiegészítő levélben további feltételeket szab.
A programtervezés harmadik eleme a programok iránti hazai elköteleződés, vagyis az úgynevezett ownership. Ez az IMF rendkívüli hozzáférés keretében nyújtott hitelezésének egyik kulcsfontosságú feltétele. Az IMF-hitelek egymást követő kormányokat, sőt akár több generációt is kötelezhetnek. Az ownershipnak ezért valóban széles körű politikai és társadalmi támogatást kellene jelentenie, nem pedig pusztán azt, hogy az éppen hivatalban lévő kormány beleegyezik a megállapodásba. Az ownership egyik lehetséges feltétele az lehetne, hogy a kormány és az IMF között létrejött megállapodást a parlamentnek is jóvá kelljen hagynia.
Végső soron az IMF sikerét annak alapján kellene megítélni, hogy finanszírozási programjai milyen hatással vannak az adósságválsággal küzdő országok stabilizációjára és gazdasági talpra állására, valamint a lakosság jólétére. Az IMF-programok céljának mindig az országok társadalmi és gazdasági mutatóinak javításának kell lennie, nem pedig annak, hogy más hitelezőket megóvjanak egy rövid távú fizetésképtelenség kedvezőtlen következményeitől, és még kevésbé annak, hogy befolyásolják egy ország belpolitikai választásainak kimenetelét.
