Rászáll az EU a divatipar óriási hulladékhegyeire
Az Európai Unió új irányelveket fogalmazott meg, amelyek céljuk a divatipar hulladékkezelési költségeinek átvállalása a gyártóktól. Ezen lépésekkel az EU 2028-tól szeretné fellendíteni a textilipari újrahasznosítást. A tervezett átalakulás azonban komoly kihívásokkal jár, hiszen a szükséges infrastruktúra kiépítése 8-11 milliárd eurót emészthet fel. Az újrahasznosított poliészter népszerűsége mellett jelenleg több mint két és félszer drágább, mint az új anyag, ami magasabb fogyasztói árakat eredményez.
Jelenleg az uniós tervezet egyik kulcsa, hogy a gyártók a termékeik hulladékkezelési költségeit vállalják, a díjnak pedig a termék újrahasznosíthatóságával arányosan kellene növekednie. A változtatások sürgető mivoltát az indokolja, hogy a textilhulladék mennyisége 2035-re várhatóan több mint 40%-kal fog növekedni, míg napjainkban a kidobott anyagoknak csupán kevesebb mint 1%-a válik új textiltermékké.
A hulladéktingáló tömegek többsége még most is elégetésre kerül, vagy hulladéklerakókban végzi, így növelve a szén-dioxid-kibocsátást, és súlyosbítva a vizek vegyi- és mikroműanyag-szennyezését. Az unió ezen problémát orvosolandó tervezete két alappillérre épül: az egyik a textilek elkülönített gyűjtése, míg a másik a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszere.
A jogszabályok értelmében a ruházati vállalatok díjat fizetnének az általuk forgalomba hozott termékek hulladékkezeléséért, hiszen a kiterjesztett gyártói felelősség bevezetése elengedhetetlen ahhoz, hogy a textilhulladék kezelése gazdaságilag is életképes legyen.
A divatipar jelentős szereplői, például a H&M, arra figyelmeztetnek, hogy ez az átalakulás csak akkor ösztönözheti a kívánt beruházásokat, ha a szabályozások minden tagállamban összehangoltan alkalmazásra kerülnek. Az iparági becslések szerint a fenntartható rendszerek kidolgozásához szükséges gyűjtési és válogatási kapacitások jelenleg nem elérhetőek megfelelő szinten, ezért a szükséges beruházások mértéke elérheti a 8-11 milliárd eurót.
Az újrahasznosított alapanyagok előállítása drágább, mint a fosszilis nyersanyagokból készített új termékeké, így előrejelzések szerint egy 10 eurós poliészter póló ára akár 60 centtel is emelkedhet a többletköltségek miatt, amelyet a gyártók vagy maguk nyelnek le, vagy a vásárlókra hárítják. A textilgyártók ezért stabil uniós keresleti előírásokat, állami kockázatmegosztást, valamint hosszú távú átvételi szerződéseket sürgetnek.
Az uniós tervezet további fontos intézkedései közé tartozik a válogatatlan textilhulladék exportjának korlátozása, az eladatlan ruhák megsemmisítésének tilalma, valamint egy fenntarthatósági rendelet bevezetése, amely a tartósságot, javíthatóságot és újrahasznosíthatóságot előíró normákat határozna meg. Franciaország és Hollandia már létrehozta a saját textilipari EPR-rendszerét, míg a tagállamoknak 2028 végéig el kell készíteniük saját konstrukcióikat.
A mindennapi átalakulások közepette az iparági szereplők most már csak egy átfogó, egységes jogszabályi keretre várnak, amely segíthet a fenntarthatóbb divatipar kiépítésében, miközben párhuzamosan a termelési költségek is csökkenhetnek.
