Az exportrekordok és a gyenge fogyasztás: a kínai gazdaság kihívásai
Az utóbbi években a kínai gazdasági modell jelentős átalakuláson ment keresztül. A gazdaságnak évtizedeken át az ingatlanpiacra és az önkormányzati finanszírozásra támaszkodó hitellel fűtött növekedése a központi szabályozás szigorításával megtorpant. A korrekció nem vezetett rendszerszintű pénzügyi összeomláshoz, de egyértelművé vált, hogy Peking nem kíván visszatérni az ingatlanalapú növekedéshez. Most a gazdasági szerkezetváltás irányába tesz lépéseket, amely a megtakarítások újraelosztására, az iparpolitika erősítésére és a teljes értéklánc megtartására összpontosít, mindezt tudatos állami irányítással.
Rimányi Áron, magyar–amerikai pénzügyi szakember, hangsúlyozza, hogy a kínai gazdaság dinamizmusa a munkaerő-átáramlás révén, valamint technológiai korszerűsítések által jött létre, amely gyors jövedelemnövekedést és magas megtakarítási rátát eredményezett. Azonban a megtakarítások többsége ingatlanba áramlott, ami az ingatlanpiac buborékját táplálta. A kínai helyi kormányzatoknak az ingatlanértékesítésekből származó bevételekből kellett finanszírozniuk közszolgáltatásaikat, ami szintén hozzájárult a földárak növekedéséhez.
A két fő vásárlói csatorna: az ingatlanfejlesztők és a helyi kormányzati finanszírozási eszközök (LGFV-k) közvetítette a forrást, ugyanakkor 2021-ben a központi kormány a „három vörös vonal” szabályozással korlátozta a fejlesztők eladósodását. E szabályozás hatására olyan nagy fejlesztők, mint az Evergrande, pénzügyi problémákba ütköztek, ami visszafogta a piacot és a lakossági bizalmat.
A háztartások megerősített saját tőkével rendelkező helyzete azonban nem okozott olyan szintű zuhanást, mint például az amerikai subprime válság során. A kínai háztartások gyakran magas önerőt biztosítottak, amely egy védőfaktor a masszív hitelbedőlések ellen. A nagy állami tulajdonú bankok szintén stabilizáló tényezőként működtek, a hitel- és fedezeti politikájuk révén, amely erős biztosítékot jelentett a válság időszakában.
Jelenleg a kínai kormány nem kívánja visszahozni a régi ingatlanboomot, inkább egy kontrollált átmenetet céloz, amely arra irányul, hogy elkerülje a mély válságot, miközben az ingatlanpiac ne vonjon el forrást a gazdaság többi részétől. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi gazdasági modell közelít a fenntarthatatlansághoz, mivel a megtakarítások túlnyomó része még mindig ingatlanba kerül.
Amikor a belső keresletet élénkítenék a kormányzati intézkedések, hangsúlyozzák, hogy a kínai háztartások nem bíznak a jóléti államban, így megfontoltan (és óvatosan) kezelik pénzügyeiket. Az adósságleépítés és a betétképzés mellett a gazdagabb háztartások külföldi eszközöket keresnek, mivel a devizakorlátozások miatt ez csak egy küzdelmes kivitel lehet. Az ipari kínálat túlnövekedése szintén jelentős probléma, mivel a kínai gazdaság mérete még mindig nem elég ahhoz, hogy önállóan felszívja a nagy mennyiségű előállított terméket.
A kínai állam célja az, hogy egy új gazdasági modellt alakítson ki – egy olyan világban, ahol az innováció, a technológiai fejlődés és a vállalati profitabilitás nem válik el a lakossági jóléttől. Mindez azt jelenti, hogy a jövőbeni növekedés forrását nem csupán külső befektetésekből, hanem a belföldi gazdaság megfelelő moderálásából és újraváltoztatásából kell keresniük.
