Európa állatkínzást importál a Mercosur-szerződéssel?
A Mercosur-országok állatjóléti normái radikálisan eltérnek az Európai Unió előírásaitól, ami miatt az EU termelőinek jelentős versenykhátrányt jelenthet. A szabadkereskedelmi megállapodás révén az Európába érkező termékek „állatjóléti deficitet” is magukkal hozhatnak, ezzel is aláásva a helyi gazdák versenyképességét – nyilatkozta Vetter Szilvia, a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány elnöke.
Az Agrárium 2026 Konferencia egy alapvető esemény, amely a hazai agrárium különböző szereplői, így a termelői vállalkozások, az élelmiszeripar, valamint az államigazgatási szervezetek számára is hasznos tapasztalatokat ígér. Különböző kedvezményeket kínálnak a résztvevő kistermelők és fiatal gazdák számára, hogy támogassák a közösség fejlődését.
Vetter Szilvia aggodalmának adott hangot a Mercosur-megállapodás kapcsán, amely a brazíliai, argentin, uruguayi és paraguayi hús- és takarmányexportáló országok között jött létre. Ezek a nemzetek alacsonyabb védelmi szinteket alkalmaznak az állattartás terén, ami így kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat az Európai Unióban működő gazdákra.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrégiben aláírta a megállapodást, aminek ideiglenes alkalmazása várhatóan már elkezdődik. Ez a lépés ellentmond a fenntartható állatvédelmi elveknek, amelyek a hosszú távú, kiszámítható feltételeken alapulnak, és elítélhetik a piaci nyomásra irányuló rövid távú döntéseket.
Fontos hangsúlyozni, hogy az EU állatjóléti szabályozása globálisan kiemelkedő, azonban csak akkor működhet, ha sikerül megakadályozni, hogy alacsony védelmi szintet képviselő harmadik országok termékei torzítsák a piacot. Az állatjólét nem csupán egy elméleti kérdés, hanem gyakorlati aspektusai is vannak, hiszen a szigorú előírások betartása jelentős anyagi terheket ró az európai gazdákra.
A Mercosur-megállapodás következményeként tehát eltérő állatjólléti szintek fognak találkozni, ami aggasztó következményekkel járhat az uniós gazdák számára, akik a szigorú előírások betartását végzik. Az importált, olcsóbb termékek veszélyeztethetik a helyi gazdaságokat és végső soron az állatok jólétét is.
Vetter Szilvia megjegyzi, hogy a szabadkereskedelem nyomása lehetővé teszi a gazdák számára, hogy alacsonyabb normák mellett működő termékekkel találkozzanak, ami a helyi piacokat erősen befolyásolhatja. Az importált állatkínzásról beszélve világos, hogy a helyi állatok jóléte és a gazdák gazdasági helyzete szoros kapcsolatban áll egymással.
