Drámai változások zajlanak: ez mindannyiunk életére kihat
Az éghajlati krízis következményeként bolygónk ökoszisztémájában egyre több veszélyes éghajlati billenőpont kerül az irreverzibilis változások közelébe. A legfrissebb tudományos kutatások figyelmeztetnek: egyes rendszerek már átléphették a kritikus küszöböt, ami visszafordíthatatlan következményekkel járhat. E helyzet részleteit a Portfolio cikkében Nemes Csaba meteorológus és Pomázi István geográfus foglalja össze.
A Föld éghajlati rendszerén belüli billenőelemek és billenőpontok olyan kritikus határok, amelyek átlépése után hirtelen, önmagukat erősítő változásokat indíthatnak el. Ebből fakadóan olyan jelenségek érhetők tetten, mint az indiai monszun átalakulása vagy a Golf-áramlat leállása, amelyek jelentős hatással bírnak a globális klímára.
Timothy Lenton és kutatótársai 2008-as tanulmányukban már azonosították azokat a billenőelemeket, mint például a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakaró, az áramlási rendszerek és az Amazonas-esőerdő, amelyek veszélyben vannak. Azóta a kutatók számos további kritikus billenőelemet fedeztek fel, amelyek mind nagy kockázatot jelentenek a jövőklímatörekvéseink szempontjából.
A billenőelemek fogalma a Föld rendszerén belül azokra a szubkontinentális alrendszerekre vonatkozik, amelyek bizonyos körülmények között drámai, minőségi állapotváltásokra képesek. A billenési pontok azok a kritikus határok, ahol a rendszer jövőbeli állapota lényegesen megváltozik. Az előrejelzésük rendkívül bonyolult, és e szakterületen a tudományos fejlődés folyamatosan újabb felfedezéseket hoz.
Az újabb kutatások szerint legalább 15 aktív billenőelem létezik, és az átalakulás nem mindig egy lépésben történik. Példa erre az óceáni áramlások egyensúlyának megborulása, amelyhez további visszacsatolások és térbeli variációk is hozzájárulhatnak, így kialakulhatnak úgynevezett „közbenső billenőpontok”. Ezek dominószerű következményekhez vezethetnek, a végső billenőpont eléréséig.
A legfrissebb elemzések arra figyelmeztetnek, hogy az atlanti meridionális óceáni áramlás összeomlását előre jelezheti a közelgő közbenső billenőpontok megjelenése. A kutatók az áramlás változékonyságában bekövetkező hirtelen, minőségi változásokat az összeomlás melletti figyelmeztető jeleknek tekintik. Ha ezek a mérési adatok pontosabbak lennének, nagyobb eséllyel tudnánk előre jelezni az AMOC jelentős lassulását vagy leállását.
A Nature folyóiratban megjelent értekezés szerint a globális felmelegedés és az óceánok savasodása már elérte a korallzátony-ökoszisztémák degradációját, ami újabb éghajlati billenőpont elérésére utal. Az óceánok savasodása súlyosan érinti a tengeri élőlényeket, különösen azokat, amelyek kalciumból építik fel vázukat, így a jövőbeni következmények rendkívül súlyosak lehetnek.
Amennyiben nem történik gyors csökkentés az üvegházhatású gázok kibocsátásában, úgy további éghajlati rendszerek, mint az Amazonas esőerdők, szintén elérhetik a kritikus határokat, ahonnan már nem lesz visszaút. „Ismerjük a módját az éghajlati billenőpontok elkerülésének” – fogalmazott Manjana Milkoreit politológus. Csakhogy a megvalósításhoz megfelelő kormányzási forma szükséges, amely képes reagálni ezekre a feladatokra.
A tanulmány említi a pozitív billenőpontok lehetőségét is, amelyek előnyös hatással lehetnek a bolygóra. Tim Lenton és Simon Sharpe a Climate Policy című folyóiratban rámutatnak, hogy a gazdaság komplex adaptív rendszer, amelyben a pozitív és negatív visszacsatolások komplikált és nemlineáris módon befolyásolják a folyamatokat. A klímaváltozással kapcsolatos célok eléréséhez elengedhetetlen a pozitív, kedvező kimenetelű billenőpontok és kaszkádok aktiválása, amelyek gyors rendszerváltozásokat generálhatnak az energia, közlekedés, építőipar, ipar és mezőgazdaság terén.
Ráadásul, ha a kormányzati támogatások és adópolitikák a tiszta technológiák alkalmazását a fosszilis energia alapú rendszerek árszintje alá csökkentik, az gyorsabb dekarbonizációhoz vezethet, segítve a környezeti problémák megoldását.
A legfrissebb kutatások kiemelik, hogy a Föld már átlépte a „biztonságos” éghajlati állapot határait, mivel a hőmérséklet emelkedése meghaladta az 1°C-t az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. A párizsi klímamegállapodás célja azonban a felmelegedés 2°C-ra való korlátozása, de a kutatások szerint ezt is nehézségek övezik, mivel a fordulópontok valószínűsége már 1,5-2°C-nál is jelentősen megnőhet.
A legutóbbi globális klímacsúcs, amely Belémben zajlott, sürgető figyelmeztetéseket zárt magába: közel állunk olyan kritikus fordulópontokhoz, amelyek katasztrofális és visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak. Most már nyilvánvaló, hogy a világ már elérte az első éghajlati fordulópontot például a melegvizes korallzátonyok széles körű pusztulásával, és Létezik kockázat, hogy a globális felmelegedés 1,5°C-os határt átlépve drámai változásokat okoz.
Az éghajlati válság olyan kihívás elé állít minket, amely azonnali és átfogó cselekvéseket igényel, hogy megakadályozhassuk a visszafordíthatatlan következményeket, és biztosítsuk a jövő generációinak egészségét és jólétét.
