Népszavazást tartanak Alberta függetlenségéről
Október 19-én népszavazást tartanak a kanadai Alberta tartományban arról, hogy megkezdjék-e a Kanadától való elszakadás későbbi referendumához vezető jogi folyamatot. A voksolás nem jelenti azt, hogy a tartomány egyik napról a másikra függetlenné válhat, politikai jelentősége mégis komoly: a kanadai föderációval szembeni elégedetlenség évek óta erősödik a nyugati tartományban, ahol sokan úgy érzik, Ottawa a gazdasági érdekeik ellenében alakítja az ország energiapolitikáját.
Az Angus Reid-felmérés szerint az albertaiak 66 százaléka Kanada része maradna, ugyanakkor a megkérdezettek háromötöde úgy véli, hogy a szeparatista mozgalomnak soha nem lesz vége. Ez arra utal, hogy a referendum eredményétől függetlenül komoly politikai kérdés maradhat a tartomány és a szövetségi kormány viszonya.
Gazdasági vita, nem nyelvi
Alberta mintegy ötmillió ember otthona, és Kanada egyik legfontosabb energetikai központja. A tartomány gazdaságában meghatározó szerepet játszik az olajipar, ezért a szövetségi környezetvédelmi szabályozások és a nyersanyag-kitermelés jövője közvetlenül érinti a helyi vállalkozásokat és munkavállalókat. Míg Quebecben a szeparatizmus hagyományosan a kulturális és nyelvi önazonossághoz kapcsolódik, Albertában a pénzügyi újraelosztás, az energiapolitika és a tartományi önrendelkezés került a középpontba.
A függetlenség hívei szerint a helyben megtermelt bevételekről és az erőforrások felhasználásáról nagyobb arányban kellene a tartománynak döntenie. Cory Morgan, a függetlenséget támogató Pathway to Independence szervezet alapítója úgy fogalmazott, hogy a kanadai rendszer a központi kormányzatnak és a központi régióknak kedvez a külső, termelő tartományok rovására.
Kihívás a miniszterelnöknek
A népszavazás Mark Carney kanadai miniszterelnöknek is komoly politikai kihívást jelent. A kormányfő az ország egységének megőrzését a politikája egyik központi elemévé tette, miközben az Egyesült Államok vámintézkedéseivel és Donald Trump ismételt, Kanadára vonatkozó annektálási kijelentéseivel is szembe kell néznie. Carney Albertában nőtt fel, és a referendum előtti héten aktívan kampányolt amellett, hogy a tartomány maradjon Kanada része.
A kormányfő a szeparatista elégedetlenség enyhítésére gazdaságpolitikai engedményeket is tett: visszavont bizonyos környezetvédelmi intézkedéseket, és támogatott egy olyan tervezett olajvezetéket, amely növelhetné Alberta ázsiai exportját. A kérdés az, hogy ezek a lépések elegendőek-e a bizalom helyreállításához, mivel a szeparatista tábor egy része magát a szövetségi rendszert tartja igazságtalannak.
Sokan csak üzenni akarnak Ottawának
A függetlenségi folyamat elindítását támogató választók motivációi sem feltétlenül azonosak. Az Angus Reid felmérése szerint azoknak az albertaiaknak a körében, akik egy jövőbeli, kötelező erejű elszakadási referendumon igennel szavaznának, 60 százalék azt mondta, hogy elsősorban üzenni szeretne a szövetségi kormánynak, és mindössze 37 százalék jelölte meg célként egy önálló ország létrehozását. Egyes választók tehát a népszavazást politikai nyomásgyakorlásra használhatják.
A tartomány miniszterelnöke, Danielle Smith a referendum kiírása ellenére Kanada egységének fenntartását támogatja. A kérdést azért tűzte napirendre, mert hónapokon keresztül nyomást gyakorolt rá a kormányzó Egyesült Konzervatív Párt egy kisebb, de hangos szeparatista csoportja. Smith korábban azt mondta, hogy amennyiben a választók támogatják az elszakadási folyamat megindítását, kezdeményezni fogja egy későbbi, kötelező erejű népszavazás előkészítését.
A mozgalom vereség esetén sem tűnik el
A referendum legfontosabb hosszú távú kérdése az lehet, hogy mi történik a szeparatista mozgalommal, ha a választók többsége Kanada mellett teszi le a voksát. Duane Bratt, a calgaryi Mount Royal Egyetem politológusa szerint a függetlenség hívei már megszervezték magukat, hálózatokat építettek ki, és politikailag is mozgósítható közösséget hoztak létre. A mozgalom ezért akkor is fennmaradhat, ha most nem sikerül elérnie a célját: a támogatók a jövőben újabb referendumot követelhetnek, vagy önálló politikai pártot alapíthatnak.
A tényleges elszakadás rendkívül összetett folyamat lenne. A szeparatista csoportok már készítettek átmeneti terveket, de továbbra is számos alapvető kérdés megoldatlan, például a védelem megszervezése, a pénznem megválasztása, a határellenőrzés, valamint az új állam gazdasági és intézményi kapcsolatainak kialakítása Kanadával. Egy esetleges függetlenségi folyamat ráadásul nem kizárólag Alberta és Ottawa ügye lenne: a tárgyalásokban más kanadai tartományoknak és az őslakos közösségeknek is szerepük lehetne.
A hétfői népszavazás így nem feltétlenül tesz pontot Alberta függetlenségi vitájának végére. Akkor is hosszú távú következményei lehetnek, ha a tartomány végül Kanada része marad, hiszen a voksolás megmutatja, mekkora politikai támogatást élvez az ottawai kormány gazdaságpolitikájával szembeni elégedetlenség.
